Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 párt nagy alkalmazkodását a kompárthoz, amikor azt hangoztatta az előadó, hogy az iskolák államosításába is belement a párt, de ez még nem jelenti, hogy a vallástalan és erkölcstelen nevelésbe is belemegy, felugrottam és otthagytam a gyűlést. Szeptember 21. A Kálváriának annyira örvendez népünk, hogy most egy héten át naponta tartunk fenn esti ájtatosságot és elmélkedést. Kőszegváry Stefánia nyugalmazott tanítónő ül az orgonánál, a beszédeket felváltva mondjuk. Dr. Werner Alajos ÍLneklő életünk című művének egy fejezetét vette alapul beszédéhez. Ifj. Hell Géza szombathelyi mérnök, az egyházmegye művészeti tanácsadója megnézte a restaurált Kálváriát, s bár ő modern berendezést ajánlott, megelégedését fejezte ki minden fölött. A temetőben a tetemházat kívül-belül kifestetjük, a szemetet eltakarítjuk, az utakat — három napszámos kétheti munkájával — saraboltatjuk. Szeptember 25. Már két hete dolgoznak cserepesek a plébániaház tetején és kéményein a város költségén és gondoskodásából. Szép, mert a kegyűri kiadások már nem szerepelnek a város költségvetésében. Egy kályhát is átépítenek. Szeptember 26. Éjszaka több száz repülőgép robogott el a város fölött, bombázásokra emlékeztető bűgással. Éjszaka rejtélyes körülmények között megölték [név] főmérnök bájos, fiatal feleségét egy puskalövéssel, ahogy az udvar felől benyitott Árpád téri lakásába. A gyanú három irányba terjed. Rebesgetik azt is, hogy éjszakánkint be-bejár Burgenlandból Sm. [sic!] kőszegi ifjú, aki odakinn a vidék Rózsa Sándora lett. Kőszegfalván eskettem. A leánykor tagjai kettős sorban fölálltak a leányos háznál, búcsúztatták a menyasszonyt, megajándékozták esküvői kereszttel. A templom kapujában a tanítónő felköszöntötte. Közben a legények szalaggal elállták a menet útját — így szokás, ha a vőlegény máshonnan jött —, váltságot követeltek tőle. A lakodalmas háznál, szintén szokásból, azzal fogadták a násznépet, hogy mit keresnek itt, láthatják, hogy meszelnek, nincs itt lakodalom. Rossz szokás, hogy a belépő arcába kukoricaszemeket dobálnak, s örülnek, ha eltalálták. /Talán innen a mondás: ”Te akarsz velem kukoricázni?”/ A nép tömegesen áll az ablakokban, főleg kíváncsiskodó asszonyok. Az ifjúság nótákba kezd, most nem merik a német dalokat elővenni, pedig van egy lekottázni való híres nótájuk, mely a napóleoni időkről szól. 487 487 Werner Alajos: Éneklő élet. Budapest, 1947. 434
