Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952

Április 1. A képzőben nagy a riadalom. Bálint József tartott ott lelkigyakorlatot, az V. éveseknek külön beszédet. Ezt [az] egyik növendék a rendőrség megbízásából jegyezte, és beszolgáltatta. A diákok nincsenek nagyon jó szívvel hitoktatójuk iránt, úgy vélik, basáskodik, s nem magyaráz elég jól. A tanárképző igazgatóját a szocdem párt kizárta tagjai sorából, s most el van készülve arra, hogy állásától is fölmentik. A többi tanár sem tetszik a pártnak. A beijedt tanári kar a hétfőn kezdődő világnézeti kurzusra sem akarja elengedni diákjait. A gyárakat államosították.

Április 2. A katolikus elemi iskolához három évvel ezelőtt kinevezték a dilis [név] tanítót. Most bepörölt engem „rágalom és becsületsértés miatt”. Felszólításra információt kellett adnom róla, s nem hazudhattam. Ö különben följelentette már a Nemzeti Bizottságot s a polgármestert is, így panaszát nem veszik komolyan.

Április 4-ére templomi hangversenyt hirdettünk meg a Jézus Szíve-templomba helyárakkal. A rendőrség ezt tudomásul is vette, de utána egy pesti kiküldött okvetetlenkedett azzal, hogy templomban kulturális dolgot rendezni nem szabad, ilyesmit különben is csak miniszterileg engedélyezett egyesület rendezhet, az egyházközség pedig nem ilyen. Erre azzal válaszoltunk, hogy nem hangversenyt rendeztünk, hanem „áhítatos órát”. Nem szedtünk belépti díjat, csak perselyeztünk a Kálvária javára. így „csak azért is” alapon nagyobb közönség jött meg, és több perselypénz gyűlt be /442 Ft/ a már eladott jegyek árán kívül. Ugyanez a pesti kiküldött nagy ribilliót csapott az iskolákban — a katolikus iskolákban nem! — amiért még nem alakult meg a „diákönkormányzat”.

Április 5. Egy obskúrus és nyilatkozataiban nem egészen megbízható atyafi — talán saját hűségének bizonyítására — bezengte nekem, hogy őt besúgónak akarja használni egy titkos rendőr, aki nagyon ki van rúgva a papokra, gaz reakciósoknak tartja őket. Az sem baj — véli barátunk —, ha a följelentés nem egészen igaz, és átfogalmazásban kissé másképp hangzik: majd az Andrássy út 60-ban úgyis be[po]fozzák a papba, mit valljon. Az átjelzéseket — mondja „hívünk” — a kompárt titkárától, vezérétől kapta, aki ma a város életében nagyobb tényező, mint a polgármester. Márkus szívesen hallgatja meg a gyűlésen ellenünk felszólalókat. „Elképesztő lenne — mondja ő állítólag —, ha viaszlemezt vennének föl a pártgyűlésen elhangzottakról, milyen üvöltést csapnak éppen [a] nők, a papok ellen s hogyan megtapsolják egy-egy népszónoknak papgyalázó kirohanásait. Egy vasúti tiszt, azt gondolván, hogy igaz kommunistaságát főleg papgyalázással igazolhatja, a választások után berikoltotta, hogy a papok uszították a népet. Eiortobágyi József, akit mi, balga ta-418