Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 málkozott diákok /ők már 8-kor hallgattak misét/. A püspök kísérő papjai azt mondták, hogy sehol sem volt ily ünnepélyes a főpásztor fogadása. A templom ajtajában Jaross István egyházközségi elnök mondott köszöntőt, egy kislány, Vukán Marika szavalta el igen kedvesen egy alkalmi versemet. A templomban a papság sorfala fogadta a főpásztort, világi papok teljes számban, bencések sokan, a missziósok adták az asszisztenciát, ők igen buzgón és pontosan végeznek mindent. Mercedes nővér vezetésével a három intézet ifjúságából alakult vegyes kar szerepelt a kóruson /ez énekelt a szülők napján is/. A hatóságok nem jöttek be a templomba. A templomunk ilyenkor igen szép, tele van napsütéssel, az oltár virágban és reflektorfényben áll, az akusztikát hatalmasan javítja a közönséggel telt templom. Püspök úr igazi ünnepi és főpapi beszédet mondott. Bevezetésében költői, emelkedett szavakkal szólt arról, hogy a kedves Kőszeg zöldje mit jelent annak, aki Szombathely kőrengetegéből menekül ide. 278-án bérmálkoztak, köztük leányok 173-an. A felállítás gyorsan és simán ment, a hívek hamar szót fogadtak, mert már előbb meggyőztük őket arról, hogy semmit sem nyer az, aki előre tolakszik. A kóruson az énekesek mindvégig kitartottak, s a bérmálás alatt hol énekeltek, hol szentolvasót imádkoztak. A püspök úr végül frappáns befejező beszédet mondott, s annak során ígéretet vett ki a bérmáltaktól, hogy hitükhöz hívek maradnak, a tízparancsolat útján járnak, érvénytelen házasságot nem kötnek. 1/4 12 elmúlt, amikor kivonultunk a templomból. Délben a püspök úr átlátogatott a városházára, ahol a rendőrkapitánnyal és néhány főbb tisztviselővel bővült magisztrátus várta. Látogatást tett még a bencéseknél, Jaross elnöknél, hivatalvizsgálatot tartott a plébánián, s kihallgatta a két káplánt és hitoktatót. Ebédhez a népleányok terítettek, s szolgáltak föl. 18-an ültük körül az asztalt, három világi volt: a város, [az] egyházközség és a járás képviselője. Az ebéden érződtek a mai mizériák: nem volt sör, a bor sem volt kiváló, az előétel sem volt megfelelő. Felköszöntő nem volt. Püspök úr a litániára is eljött, a bérmáltak itt újra elmondták az általa szerkesztett bérmálási imát. 4 órakor a bencés gimnázium dísztermében ünnepély volt, melyen [az] egyházközség és [az] egyesületek beszámoltak működésükről. A dobogó szépen volt díszítve, az énekes leányok szép karéjt képeztek a pódiumon, a terem tele volt. Püspök úr nagy, iránymutató beszédet mondott. Az az érzésünk, hogy Kovács Sándor püspök mintaszerűen tudja nagy, lelket emelő ünnepséggé tenni a bérmálkozást. 394
