Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 a Katolikus Legényegylet termét engedjék át nekünk. Pártfogólag terjeszti föl a kérelmet a belügyminiszterhez. Március 30. Megvoltak a gyári lelkigyakorlatok. A felső gyárban dr. Sólymos György453 OSB, az alsóban Horváth Anzelm, az ágyterítőben Nagy Ferenc, a szappangyárban én voltam a szónok. Mindenütt buzgóságot tapasztaltunk. A bencés templomban Bálint József tartott szép lelkigyakorlatos beszédeket, dél­után nőknek, este férfiaknak. Ő Erdélyből jött, közben volt Budapesten ország­­gyűlési képviselő is, most Szombathelyen káplán a főplébánián. Arra a hírre, hogy ő jön, többen jöttek meg, mint más években. Több evangélikus is meg­hallgatta a szép beszédeket, mert az ő szónokuk nem érkezett meg. Becslés sze­rint mintegy 600 nő és 400 férfi jelent meg. A bencéseknél 400 volt az áldo­zok száma /a 6 órai misén áldozókat nem számítva/, a Jézus Szíve-templom­­ban 1000-1500. Négyen-öten gyóntattunk. A lelkigyakorlat mélyen szántott, mert sok „nagyhal” került horogra: hívek, akik 8-10 éve nem gyóntak. A beszé­dek közérthetőek voltak, életbe vágók, férfias határozottsággal és erővel előad­va, örök igazságokat nem sablonosán adott elő; jól tud érvelni, nem azért be­szél, hogy szépeket mondjon. Fájdalmas pénteken délelőtt a Kálvárián prédi­kált; 8-kor és 9-kor volt ott szentmise, 100+20 volt az áldozok száma. Ekkora tömeget még alig látott az a kápolna. Többen be sem fértek. Április 3. A kőszegfalvi gyermekek ősi szokás szerint végig szokták járni a falu házait abban az időben, amíg a harangok „Rómában voltak”, kerepeltek, s minden házban elmondták mondókáikat: „Wir ratschen, wir ratschen den englischen Gruss, das weiss ein jeder Christ, dass er beten muss”454. Nagy­pénteken 3 órakor újra teszik ezt. Most megkértek, hogy magyar szöveget ír­jak erre a németes nótára, s idén már így énekelték, végezték a „raccsolást”. Nagypénteken kivételesen püspök urunk végezte a szertartásokat, és mon­dott zengő, erős hangján hatalmas szentbeszédet. A missziósok latinul éne­kelték a passiót, és közreműködtek az asszisztenciában. Rengeteg hívőt von­zott püspök úr megjelenése. O Artner Edgár teológus professzor és dr. Sághy Elek apátkanonok kíséretében jött. Ebédhez tízen ültünk. Délután felvonul­tunk a Kálváriára, püspök úr kíséretével más úton, de feljött, én a kereszt­úti ájtatosságot vezettem, azért már csak kicsukló, fáradt hangon tudtam el­mondani a magyar szentbeszédet. A templomon kívül Takáts István káplán prédikált, aki aztán benn elénekelte a lamentációkat. 453 Helyesen: Sólymos Szilveszter OSB. 454 Jelentése: Kerepelünk, kerepelünk az Urangyalára, amiről tudja minden keresztény, hogy imádkoznia kell. 390

Next

/
Thumbnails
Contents