Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1 939 1940 1941 1942 1943 1944 1 94S 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 anya fölment a parancsnokhoz bevádolni a nővért, aki lányaiknak ruszki ka­tonákkal való viszonyát firtatja. A parancsnok azt felelte, hogy ő nem szól bele iskolai dolgokba, Oroszországban is kényesek az iskolák a gyermekek erköl­cseire. Azt is hozzátette: „De azért szeretném azt az apácát látni.” Hát ilyen híveink vannak. A szülésznő mondja, hogy még sosem volt dolga annyi torz­szülöttel, mint ma. Egyik lábfej nélkül születik, másik a kezén egy ujjal, vagy szájpadlás nélkül, vagy korcs nemi szervekkel. Az orvosok ezeket a jelensége­ket nemi bajjal magyarázzák, vagy még inkább a várandós anyák tartatlansá­gával és lelki megrázkódtatásaival. Február 10. Mai beszédemben óvtam a híveket azoktól a lapoktól, ame­lyek az egyházat, a pápát, az egyháznagyokat támadják, s piszkolják őket, mint verebek a szent kőszobrokat. Márkus Bernát, a párt mindenható titká­ra üzente, hogy vagy 30-an szóltak neki a prédikáció felől, s följelentene, ha nem tekintené, hogy eddig békében megvoltunk, és ő is mennyire vigyá­zott a jó viszonyra. Lám. Talán ezzel magyarázható, hogy annyi férfi hallga­tóm van mostanában. Figyelik, mit mondok rosszul. Február 13. Püspök atyánk a héten újra eljön pár napra Kőszegre. Azt mondja, hogy ez az ő második székhelye, és Németh Imre zárdaigazgató a nagyprépostja. Február 18. A Nemzeti Bizottság népgyűlést hívott össze, azzal, hogy bárki előadhatja panaszait. A gyűlésen Márkus Bernát kikelt a hercegprímás po­litizálása ellen, Hegedűs pedig, a Budapestről többször megjelenő agitátor elrikkantotta: „Le a sváb Mindszentyvel!” Többen morogtak, senki sem vála­szolt /hiszen már ez is válasz volt/. Hibás voltam én is, mert nem mentem el arra a gyűlésre. Nem tudtam, hogy ez a tárgy is szóba kerül. Engesztelé­­sül másnap Szombathelyen a megyegyűlésen szólaltam föl Mindszenty mel­lett, érzésem szerint talpraesetten, bátran, lendülettel a „dabitur vobis in illa hora erejeben. Hegedűs elvtárs a pártban sokszor uszít a papok ellen, különösen a bencé­sekre haragszik, amiért diákjaik elmaradtak a szabadság ünnepéről, reakció­soknak bizonyultak, s állítólag nyilas nótákat daloltak. Úgy hallom, az orosz parancsnok is haragszik rájuk. Február 21. Tegnap temettük el nagy részvét mellett Shlapfer Jozefát, aki egy­házi énekkarunknak több mint fél századon át volt oszlopos tagja. Mikor még a Szent Imre-templom volt a plébániatemplom, kitűnt nagyszerű hangjával. Az énekkar szépen énekelt a hárompapos temetésen és ma a rekviemen is. 406 406 Dabitur vobis in illa hora (latin): Megadatik nektek abban az órában. Mt 10, 19. 345

Next

/
Thumbnails
Contents