Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1 938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1946 1949 1950 1951 1952

1938 elején mindjárt két szerencsés újítást vezettem be. Egyik az volt, hogy ezentúl Kőszegfalva minden vasárnap misét kapott. A város nagylelkűen felajánlotta, hogy fuvart ad a kimenő lelkésznek. A kőszegfalvi miséhez sok éven át megint csak [a] város biztosította a fuvart. /Káplánjaimnak csak biciklijük volt, én még a kerékpározáshoz sem értettem./ Az asszonyok igen boldogok voltak, mert a férfiak eddig bejöttek ugyan a 8 órai német misére, de utána végigjárták a Király utcai vendéglőket, és talán csak ebéd után verődtek haza. A kőszegfalvi misén németül énekeltek. Ha a pap tudott németül, úgy beszélt, ha nem, csak magyarul. Ha mégis törte a németet, kérték, hogy inkább magyarul beszeljen, mert azt megértik.

Másik újításom az volt, hogy a Jézus Szíve-templomban a 9 órai magyar evangéliumú mise után prédikáltunk. Egyszer ugyanis még teológiai tanár koromban azt kellett tapasztalnom, hogy a mise után a hívek 90%-a kivonult a templomból.18 Kezdték a katonák, az iskolásokat tanítóik vezényelték ki, a hívek meg utánuk sompolyogtak. Most evangélium után prédikáltunk, inkább rövidebben. Az áldoztatást nagyon antiliturgikusan már Úrfölmutatás után vagy első vasárnapokon prédikáció után megkezdtük, hogy a szentmise túl sokáig ne tartson.

Megválasztásom évfordulóján vacsorára hívtam azokat, akik rábakovácsi plébániámon elsőnek üdvözöltek.

18 Az evangéliumot először latinul olvasták fel, majd, ha volt prédikáció, akkor előtte népnyelven is. A prédikáció ugyanis nem volt a mise része.

30