Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 Március 18. A zárdába járó IV. elemista lányok közt kiosztottam a lelkigyakorlatok nyomtatott hirdetményét, megmagyarázva nekik, hogyan osszák szét utcák szerint. Az árvaháziak szomorkodtak, hogy ők kimaradtak a muris apostolkodásból. Március 20. Tegnap, Szent József napján az elemi iskolákban szünet volt: a megyéspüspök névnapja. Igen sokan voltak a 8 órai misén és a Kálvárián. A gyerekek a 9 óraira jöttek. Ma esküvő lett volna. A pár helyett azonban csak a menyasszony jött el az anyjával, sírva. A lány pedig hónapokkal előbb megkezdte már a házaséletet a fiúval, mert „igen szerette”. A vőlegény anyja megneszelte, milyen lányt akar elvenni fia, s azért hazaparancsolta. A fiú előbb még néhány kisebb csalást követett el, s meggyarapodva tért haza Győrbe. Március 23. Vasárnap. A lelkigyakorlatot végzett nők a bencés templomban áldoztak ma, a leventék a Szent Imrében, a diákok a Jézus Szíve-templomban. A nők lelkigyakorlatát a gimnázium dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt Vados Pál ferences tartotta, a leventékét /lehettek vagy 200-an/ dr. Vecsey Lajos, a polgárista fiúkét dr. Vályi Hugó OSB, a tanítóképzősöknek én. Megérezzük az idők nehezedését, az ebédnél már nem iszunk bort. fKöncöl Antal, a kőszegi kerület esperese, Salköveskút plébánosa, a köztiszteletben álló, jóságos lelkű pap 3-4 napi haldoklás után ma este fél 9-kor meghalt. Jó eszű, talpraesett, joviális'36, vendégszerető, bátor, kemény, jó modorú ember volt. Voltak eszméi, s azokért passzióval harcolt, szép szónoki képességgel, agitációs készséggel. Társaságban beszédes, kedélyes, majdnem bohém, mindig melegszívű. Alaposan elhízott, de fürgeségét, szellemének frissességét mindig megtartotta. Sokat olvasott, ügyesen írt is, haladt a korral, a modern pasztoráció eszközeit rugalmasan átvette, híveit okkal-móddal, olykor eréllyel, vagy akár erőszakkal is a gyakori áldozásra szoktatta. Fidelis principális136 137 volt, káplánjaival mindig jól bánt, az irányítást kezében tartotta. Az intelligencia is vonzódott hozzá, az ő vendégszerető, kellemes lényéhez. Lingauer Albinnak ő lett volna a jelöltje a szombathelyi plébániára. A politikába erősen belenyúlt, mindig a keresztény párt oldalán, olykor heveskedett is. A képviselőválasztási harcokban nem mindenki sorakozott mögé, olykor szenvedélyesen is ellenálltak, ami minden választásnál — elég oktalanul — megesik. Azt hiszem, évek múlva is vissza fogják sírni ezt a jólelkű, buzgó, derék magyar papot, akiben vezérüket vesztették el, olyan vezért, amilyent a mi korunk már alig fog teremni. 136 Joviális (latin): derűs, jókedélyű. 137 Principális (latin): elöljáró, itt plébános. 111
