Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 194Ü 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 A szerviták kisterme szinte túlzsúfolt volt. Villanyzavarok miatt háromnegyed órás késéssel kezdődött a műsor. Három darab közül kettő sikeresnek mondható, több szereplő jól játszott. Február 17. A megyegyűlés megszavazta a kőszegi Betegház átvételét, tehát az ezentúl megyei kórház. A mi dolgunkra csak 2 óra után került sor, mikorra már sokan elmentek. A jelenlevő 25-30 képviselő név szerint szavazott, mind az átvétel mellett. Mi, kőszegiek izgalomban ültünk ott, mert dr. Freyberger ügyvéd föl akart szólalni a javaslat ellen. A szünetben Kőszegi József volt rendőrkapitány közölte az alispánnal, hogy Freybergernek pőre van a kórház ellen, s így érdekelt fél lévén az ügyben nem szólalhat föl. Kőszegi és Dömötör szenvedélyes felszólalók, most, hogy az alispán nem engedte szóhoz az ügyvédet, bennük szorult a szó. Nekem illett volna megköszönnöm pár szóval, és kórházunkat a vármegye további jóindulatába ajánlani, de valahogy nem volt kedvem, merszem. Pedig bizonyos, hogy kórházunk sorvadásra volt ítélve, s ebből csak a megye menthette ki. így ez az intézmény, mely elődömnek annyi dicsőséget és oly kínos meghurcoltatást hozott, nem képezi többé a plébánia gondját. Reméljük, hogy a megyei átvétel a beteglétszám gyors emelkedését fogja jelenteni. A tegnapi eseményekre visszatérve: a Volksbund szónokai Kőszegfalván is szerepeltek. Szépszámú közönség fogadta őket. Amikor arról beszéltek, hogy nem magyar kenyeret esznek, hanem a saját kezük és verítékük gyümölcsét, akkor megtapsolták őket. Amikor a szónok arról beszélt, hogy igenis a Führer parancsára mindnyájan készen állunk elhagyni ezt az országot, s munkát vállalni a német birodalomban, mint a visszatelepített besszarábiaiak: senki sem tapsolt. Tehát a Volksbundba iratkozók a kitelepítés veszedelmének teszik ki magukat? Ennek a lehetőségnek senki sem örül. Február 20. Minisztránsaink [a] temetéseken arany paszománnyal szegett pörgekalapot viselnek. Ezt én szerfölött komikusnak találtam, a sekrestyés és a minisztránsok azonban nem. Csináltattam a kalapok helyébe fekete kapuciumokat131, de ezt ők kisasszonyosnak találják, holott még egy kisaszszonyt sem láttak ilyen fejdísszel. A legelső temetésre a kis sztrájkolok a kalapokkal jelentek meg. Azért most ezeket bevitettem a plébániára. Február 21. Országszerte fölpanaszolják katolikus körökben a protestánsok előretörését, kihasználva, hogy a kormányzó, a miniszterelnök protestánsok, előkelő állásokba olyanokat dugnak [a] katolikusok sérelmére. Ezzel 131 Kapucium (latin): köpenyre varrt hegyes csuklya. 106
