Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
Drága szőnyegeim is mind eltűntek, egy kisebb maradt meg. Hála Isten még élek és beteg nem vagyok. 3. A plébánia javadalma. Anyakönyveket kivittem a Wenckheim kriptába és ott szétszórva, de mindent megtaláltam. Egy templomi inventáriumszekrényt elpusztítottak. A törzsvagyon számadási könyve és annak 10 p[eng] ős betéti könyvecskéje elpusztult, de könnyen pótolható. Dozmati templom legújabb irattári aktái és az A[ctio] Qatholica] akták elpusztultak, de szintén részben pótolhatók és nem lényegesek. Körlevelek meg vannak és minden egyéb hivatalos iratok. De egy tollat vagy ceruzát nem hagytak, sem tintát. A plébániaépületen sok (5-6) ablakszem kitörve, úgy ez, mint a mellépületek erős tatarozásra, s valamennyi mielőbbi cserepezésre szorulnak. A plébánia kőkerítése 8-10 méteren kidőlve, drótkerítés is 15-20 méteren hiányzik, ugyancsak a léckerítés is 15-20 méter hosszban.- A templomtető is és a pajtakapu javításra szorulnak. Finom írógépemet is teljesen elpusztították! 4. Anyakönyvek rendben. De fájdalom, a „Historia domus" széttépve és szemétbe kerülve elveszett. Wenckheim kripta és kápolnaajtók feltörve. A hívek különös nagyobb bajokat nem szenvedtek. Mély tisztelettel Dozmat, 1945. június 17-én [pecsét] Sztojánovics Jenő plébános. *Jegyzet: Búcsúban igen sok nő járt szerencsétlenül. A dozmati plébániahivataltól. 132/1945. szám. Főtisztelendő Püspöki Hivatal! Háborús károkról jelentés címén 2599/945. sz. püsp[öki] rendeletre a dozmati plébániáról a következőket jelentem: 87
