Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Kiegészítő forrásközlések

ne izgassa magát, de sikertelenül. Amint a lépcsőn ment lefelé, a fordulónál összeesett és szívbénulásban meghalt. A kézigránátrobbanás már később történt, az Érsek úr akkor már nem élt. A kézigránátot egy földszinti szobába dobták be az ablakon keresztül. Férfiak tartózkodtak ott, kárt nem tett bennük, egyikük pár napig nem hallott. Az Érsek úrnál tartózkodó Mikes Sándor gróf, unokaöccs, nagyon férfiasjan], bátran viselkedett. Az Érsek úr összeesése után azonnal a plébániára sietett, hogy hozzá hívjon bennünket (D[ancsecs] Imre és unokaöccse s Ágotha erdélyi pap). Először a kapuban tartóztattak fel bennünket, utána a hallban egy rész géppisztollyal fenyegetett, másik rész csitította őket. Néhány percnyi huzavona után Ágotha E[ndre] és unokaöcsém, Dallos Imre fel tudtak menni a lépcsőn. A szent kenet nálam volt, feldobtam, Ágotha elkapta és feladta az utolsó kenetet; az oroszok engedték. Ekkor már gyűrű és lánc nem volt rajta.

Az oroszok a kastélyban maradtak. Egy tábornok, aki nem a kastélyban lakott az értékesebb bútorokat autóra rakatta és Szombathelyre, állítólag az állomásra vitet[te], A családtagokat a mosókonyhának használt részben helyezték el, később a faluban kaptak elhelyezést.

A nagycsütrötöki déli órákban adták ki [a holttestét], de minket kkor még nem engedtek be a kastélyba. A templomban ravataloztam fel. Nagypénteken csonka mise után temettük. Kb. 40-50 ember vett részt a temetésen. Én Jeremiás imáját imádkoztam a temetőben.

Az oroszok néhány hétig bent maradtak, rövid ideig távol voltak, majd mások jöttek. Én kb. egy héttel a halál után bemehettem, a kassza fel volt törve. A rokonok a halál után már nem nyúlhattak semmihez.

544