Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Kiegészítő forrásközlések

tói. A személyazonosság: középmagas, szemüveges, barna, beszélt szerbül, oroszul. Körülbelül 30-32 éves és fogságban minden fogoly kopaszra volt nyírva, így a hajszínét megmondani nem tudja. Gitárja megvolt és tudott tangóharmonikán is játszani.

Csjemyiknek a Főtisztelendő úr megmondta, hogy Szombathelyen segédlelkész és kérte, hogy értesítse az Apát urat, ha szerencsésen hazaér Magyarországra. A fiú üzent is egy alezredessel, sőt maga is írt, hogy a levél nem érkezett meg a rendeltetési helyére a posta volt a hibás. Ezen állítását én is igazolom, mert nekem is egypár levelem nem érkezett meg a rendeltetési helyére. A fiú tanítványom volt, becsületes gyerek, akinek az állítását el lehet hinni.

Maradok tisztelettel:

Halmai János

Pusztaottlaka, 1946. XII/ 15-én igazgató tanító

Főtisztelendő Apát Úr!

Nagyon köszönjük levelét, amely számunkra most a legszebb és legnagyobb karácsonyi ajándék. A sok nyugtalanság és bizonytalanság után nagyon jó tudni, hogy él Feri, ez számunkra megnyugvást és bizakodást adott. A Halmai igazgató Úr levelében közölt személyazonosságok mindenben megegyeznek Ferivel.

Az első hír érkezte után sokat tépelődtünk azon, hogy vajon az illető pap Feri-e, de most már az Apát Úr levele teljes megnyugvást adott számunkra arra, hogy Feri él. Ez most a legnagyobb boldogságunk, tudni, hogy él. Most már csak egy fájdalmas pontunk van, hogy mikor kerül haza és, hogy hogyan él, milyen körülmények között. Vajon nem-e kell sokat szenvednie és nélkülöznie. De bízzunk a Jó Istenben, hogy szolgáját nem hagyja el és a nehéz keresztet, melyet talán megpróbáltatásnak adott néki, segíti vinni és mielőbb hazahozza.

Amilyen nagy a karácsonyi örömünk, épp olyan nagy az aggodalmunk Feriért és az öröm, melyet életének tudása hozott, kéréssel, hittel és aggódással, de bizalommal tölti el szívünket és ezzel az aggódó, fájó és örülő szívvel térdelünk a kis Jézus jászola és gyertyafényes karácsonyfája elé, kérve Őt, hogy hozza vissza azt mihamarább, akit már annyit nélkülöztünk, akiért annyit aggódtunk és akit oly nagyon szeretünk, jó testvérünket, Ferit.

536