Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Kiegészítő forrásközlések
tatem: omnes portae destructae: sacerdotes ejus gementes: virgines ejus squalidae, et ipsa oppressa amaritudine" (Lám. Jer. 1.10.4.).2 A súlyos keresztet, amelyet az Úr vállamra helyezett, megcsókolom: fiat, laudetur et superexaltetur altissima, justissima et amabilissima voluntas Dei in omnibus!3 4 Kereszttel a vállamon megyek tovább isteni Mesterem nyomában. Nem csüggedek, nem kislelkűsködöm, hanem tovább imádkozom még buzgóbban, tovább dolgozom még erősebben, tovább engesztelek még hűségesebben és készülök a nagy krisztusi újjászületésre.- Székesegyházam nincs. De addig is, amíg Isten segítségével újra felépíthetem, tovább akarom építeni a lelkekben az Isten templomát. A kőből épített templomot összedönthetik, de lelkünk templomát nem pusztíthatják el, ha mi nem akarjuk. Az Apocalypsis Urának szavaival nézek az új feladatok felé: „Quoniam servasti verbum patientiae meae et ego servabo te ab hora tentationis quae ventura est in orbem universum (...) tene, quod habes, ut nemo accipiat coronam tuam." (Apoc. 3. 10. 11.).* Ez legyen a Ti legszentebb és legbuzgóbb munkátok: a lelkek templomát erőssé tenni minden kísértő támadással szemben. Abban a szellemben, ahogy azt meghirdettem ez évi nagyböjti főpásztori szózatomban az istengyermekség kegyelméről. A székesegyházat ért nagy pusztulás mellett rettenetes az ősi Szombathely városának szenvedése is. Ez az ősi magyar város sok szenvedést élt már át történelmében, de ez a mostani a legnagyobbak közül való. A legfájóbb az a sok száz halott, kicsi gyermekek, virágzó, reményteljes ifjak és leányok, dolgozó munkások és szerető édesanyánk, akik a romok között haltak meg. Minden szenvedés mellett azonban mily vigasztaló és összetörtségéből felemelő az a tudat, ha az istengyermekség kegyelmét megőrizve léphettek át az örökkévalóságba. Mily megrendítő figyelmeztetés: „Estote parati, in qua hora non putatis, filius hominis veniet!" (Mt. 24. 44.)5 2Siralm 1,10. Ellenség nyújtotta ki kezét, minden drágasága felé. Siralm 1,4. Sión útjai gyászolnak, mert nincs, aki ünnepre jönne. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorúak, és ő is csupa keserűség. 3 Legyen, dicsértessék és magasztaltassék föl Isten legmagasságosabb, legigazságosabb és legszeretettebb akarata mindenben! 4 Jel 3,10-11. Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. [...] Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. 5 Az idézet valós helye a Szentírásban: Lk 12,40. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok! A latin szöveg helyesen: quia hóra. 498
