Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
A plébánia is megsérült. A repülőgépek több napon keresztül állandóan bombázták az egész plébánia területét. Ezek okoztak kárt a plébánia épületében is. A kár azonban itt sem volt túl nagy. Sokkal nagyobb kárt okoztak a faluban. A pajtás kertekben lévő szalmát és pajtákat nagyon sok helyen felgyújtották. Pola filiális községben nagyobb német autókaraván volt, az ellenség ezt észrevette és nagyon bombázta. Itt azután igen nagy kár volt a községben. Pola község összes szalmafedelű házai elégtek. A pajtáskertekben lévő szalma, a pajtákban a széna mind elégett. Utána azután következett a hordák bevonulása, lerészegedése és garázdálkodása és lopása. Sok nőt megbecstelenítettek. Hat embert agyonlőttek, mindenkit kiraboltak. Nincs a plébánián senki, kinek vesztesége nem lett volna. Rosszabbak voltak, mint ahogyan az erős német propaganda lefestette őket. A bevonulás a faluba húsvéthétfőn a késő éjjeli órákban volt. A templom pénzét is elrabolták, melyet helyetteseim gurgulákba csomagolva őriztek. Engem is erősen kiraboltak. Fehérneműmet teljesen. Szövetruhámat meghagyták. Egy orosz, ki a fegyvert fogta rám, hogy pengőket adjak neki, mikor látta, hogy nincsen, ő sajnált meg és vagy 600 P adott azzal, hogy a rabolni jövő oroszoknak mindig keveset adjak belőle. Ez meg is maradt. Belőle élek most. A plébánia állandóan tiszti lakás volt. Két alkalommal teljesen kidobtak belőle. Persze mikor hazamehettem, mindig hűlt helyét találtam holmimnak. Legutóbb a doni kozákok voltak itten. Ezek is sok bajt okoztak. Csak júnfius] 4-én mentek el tőlünk. Most jelenleg senki sincsen a faluban. Az emberek fellélegeztek és mentik a holmijukat a rothadás elől, melyet a földbe ástak. Most olyan sok szenvedés után szívszorongva várjuk, mi lesz még velünk.Az emberek vallásossága és lelkülete jó. Űrnapján, dacára hogy az oroszok itt voltak, nagy, tüntetőén szép úmapi körmenetet tartottunk. Még oroszok is voltak a körmenetben. Az orosz katonák 75 pengőt küldöttek a templomba, hogy imádkozzunk érettük. Én sokat tárgyaltam velük és láttam, hogy szívük mélyén mind vallásosak. Örültek, ha papot láttak, vele beszélhettek. Sokan mondották, ha hazamennek, akkor otthon is másképp lesz. Templomunk előtt keresztet vetettek. A hívek is mondották, hogy 428
