Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

ban nem kaptam semmi rendelkezést, mint iskolaszéki elnök. Tófejen nem történt semmi, mivel tanító sincs, az iskola piszkos, üres. Baktüttösön a bíró közmunkával kitakaríttatta az iskolát s a tanítónő - akinek magatartásáról alkalmas időben jelentést tenni szükségesnek látom - értesítésem nélkül megkezdte a tanítást. Sőt, két Zalaegerszegről kiküldött kommunista pártember a tanítónő leányát, egy most harmadik polgárista leányt, „kinevezte" tanítónőnek s most ketten „tanítanak".

A pusztaedericsi községi iskolában most teszik még csak az intézkedéseket a tanítás megkezdésére.

Mivel rendelkezést sem egyházmegyei főhatóságtól, sem a királyi] tanfelügyelőségtől nem kaptam, egyelőre az iskolák ügyében - (amelyeknek fenntartása a birtokfelosztás s a nagy hátralékkal adós nagybirtokosoknak, mint „burzsuj"-oknak teljes kifosztása miatt egyelőre nem látható tisztán) - tartózkodó magatartást tanúsítok s egyelőre nem járok még ki, mivel a gyerekek is nagyon hiányosan jelentek meg a félelem miatt is, míg most szigorú rendelet nem kötelezi őket. Alig várom azonban, hogy [az] iskolák ügyében s a tanszemélyzet kérdésében rendelkezést kapjak főhatóságomtól.

Az Alapítvány sorsáról Major főintéző fog Nagyméltóságodnak részletes jelentést tenni. Itt csak annyit említek meg, hogy a mezőgazdasági ingatlanból csak 100 katjasztrálisj holdat hagytak, a többit felosztották. A magtárakat kiürítette részben a német, részben az orosz. Az állatállományt is teljesen elvitték ugyanezek.

Nagyméltóságod elnézését kérem, hogy magamról is bátor vagyok pár sort írni. Igyekeztem híveimben az Istenben bizakodást megőrizni, sz[en]t akaratában megnyugvást éleszteni s talán nem eredménytelenül.

Anyagi károsodás éppen elég ért. Mindenemet felélték, edényeim jórészét elpusztították s más dolgaimból - ruha és főleg cipő - is sok mindent elvittek a németek, főleg a legutolsó csapat SS, akik parancsnokukkal vagy 100-an házamban vettek szállást s kitettek a lakásból, úgyhogy két nap és éjjel csak a pincében lehettem, a végén onnét is kitettek. Oroszok nem bántottak nálam semmit s a legkisebb bántódás se ért részükről eddig.

Egyéb hiány. Gyalog járok, ami néha elég nehéz. Nem is csoda, ha az átélt hetek nehézségei után egészségi állapotom megint megromlott, s pár napig sokat szenvedtem a gyomrom miatt, de már jobban vagyok s bízom abban, hogy a jó Isten segítségével mindad-380