Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

8. Püspökmolnári. A templom, plébános és plébánia minden baj nélkül estek át a nehéz napokon. A plébánossal tisztelettel bántak, csupán a hintóját vitték el. Az anyakönyvek is sértetlenek.

9. Rábahídvég. A templomtető és ablakok rongálódtak meg a hídrobbantásoktól. A felszerelésben semmi kár sincs. A plébánost nem bántották. A fosztogatásokból, amelyet a németek és oroszok egyformán ejtettek, érte kár; lovait, állatainak felét elvitték, kocsikkal, szekérrel együtt. Néhány ezer pengőt, kevés ruhát és apróságokat is zabráltak. A plébánia ablakai betörtek, de az épületekben nagyobb kár nincs. Az anyakönyvek sértetlenek.

10. Vasvár. A templomokban nagyobb kár nincs. A szerzeteseket nem bántották, az apácák veszedelemben voltak, de megmenekültek.184 A plébániairodát felforgatták, de az anyakönyvekben nincs kár. Egyet [s] mást vittek el a zárdából, állatokat is, de túlságos nagy kárt és rongálást nem okoztak.

A híveknek a kerületben általában kijutott a fosztogatásból, különösen a boros vidékeken. Voltak áldozatai az erőszakoskodásoknak, de az óvatos, elrejtőző nőket általában nem érte baj. Anyagilag jól kifosztották a lakosságot, ez sajnos még most is előfordult szórványosan. A hívek viselkedése, a megtévesztetteket leszámítva, általában keresztényies volt a megpróbáltatások nehéz napjaiban.

Ez a vasvári esperesi kerület háború okozta helyzetének a vázlatos képe, amelynek áttekintésével őszinte hálával kell bevallanunk: „Az Úr irgalmassága, hogy meg nem semmisültünk."185

Maradtam Nagyméltóságodnak Krisztusban hű fia:

Rábahidvég 1945. június 10. [pecsét] Szekér Antal

p[ápai] kamarás, esperes, plébános

184 Vasváron a domonkos szerzeteseknek és a domonkos nővéreknek is volt rendháza 1950-ig.

185 Siralm 3,22.

337