Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

Sajnos a jákfai templom igen nagy rongálásokat szenvedett a harcok következtében. A lakosság elbeszélése szerint a németek a tornyot nemcsak megfigyelőhelynek használták fel, hanem még lövöldöztek is onnét. Az oroszok részéről igen sok akna találta el a templomot, sok puskalövedék is hatolt a falakba. A tornyon nagy lyukak tátongnak a tetején. A tető harmadrésze tönkre van, ablak egy sem jó, üveg nincs bennük. A sekrestye pedig, nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy lövedéktől-e, vagy gyújtogatás következtében-e, teljesen elégett, minden benne lévővel együtt. Sőt a tűz átterjedt a templomra is, melyben elégett a Jézus Szíve oltár, két pad. A főoltárról pedig a tabernákulumot és egyik szobrot úgy dobták a tűzbe. Csak a szentségtartó maradt meg, amely privát házban volt. Most ideiglenesen annyira rendben van a templom, hogy vasárnap használható, és folyamatban van, már amennyire lehetséges, a teljes kijavítás szorgalmazása is. Most utalta ki a sárvári főbíró a szükséges pala fedőlemezt, melyet ha megkapunk, a tető teljes kijavítására használunk fel. A híveket egy kissé felrázta a templom sorsa és mindenki igyekszik segíteni. Fehérneműt inkább tudnak adni, s ezzel rövidesen a szükséges mértékben [el] is leszünk látva.

Az iskolák inkább a folytonos katonai beszállásolások miatt szenvedtek, főleg ablakkárokat. Felsőpatyon a tanítás április 10-én kezdődött. Rábabogyoszlón április 20-án, Jákfán pedig április 23-án. Jákfán még szükséghelyiségben, mert az iskola még ma is katonai raktár. A tanítók közül még ma sincs itthon Karcsay Károly, Nagy Kálmán és Tóth Vince. Rábabogyoszlón és Jákfán helyettes látja el a tanítást.

A háború vihara hirtelen ért bennünket, különben talán nem lettek volna ekkora veszteségeink. A jó Isten irgalmas volt hozzánk, legalábbis a felsőpatyi templom körzetében, mert harcok egyáltalán nem voltak. Ellenben Jákfa már harcok színtere volt. A háború miatt Felsőpatyon három, Jákfán pedig négy ember halt meg. A lakosságnak volt anyagi vesztesége, a nők közül többen szenvedtek, de pontosan megállapítani nem lehet a számot. Sokan az enyém-tied fogalmat elfelejtették e napokban. A földosztás is megtörtént, melylyel kapcsolatban az egyházközség értekeinek biztosítására földet igényeltem a kegyúri101 birtokból, és ténylegesen 20 katfasztrális] holdat juttattak is a kegyúri terhek megváltása címén.

101A kegyúr ekkor Felsőbüki Nagy Terézia (Egyházashetye, 1912 - USA) volt.

227