Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Bevezetés
támadásba lendülnie, és megsemmisítve a 2. német páncélos hadsereget Nagykanizsa általános iránnyal előrenyomulnia.46 A szovjet csapatokkal szemben az Otto Wöhler parancsnoksága alatt álló német Dél Hadseregcsoport (Balek seregcsoport és a 2. páncélos hadsereg), valamint a nyugati frontról még korábban kivont 6. SS páncélos hadsereg állt szemben. Ekkor a magyar kir. honvédség önálló harctevékenységre már nem volt képes, alakulatai német alárendeltségben működtek. A szovjetek hatalmas túlerőben voltak a védekezőkkel szemben: miközben a német és a magyar csapatok élelmezési létszáma körülbelül 270 000 főt tettek ki, velük szemben a szovjetek és a bolgárok majdnem 750 000 főt állítottak ki.47 A március 16-án meginduló szovjet támadással szemben nem is tudtak komolyabb ellenállást kifejteni és március 25-re a Balaton környéki harcok során át is törték a német védelmi vonalakat, melyet követően a Vörös Hadsereg lényegében üldözésbe ment át. Ezt jól jelzi, hogy a Vas megye határát március 26-án elérő szovjet csapatok március 31-ig lényégében az egész megye területét elfoglalták, még akkor is, ha a harcok csak április 11-én értek végleg véget. Ennek ellenére az utóvédharcok és kisebb összecsapások végig jellemezték a hadműveleteket, különösen Vas megye déli részén, valamint Zala megye déli részén, az olajmezők védelmében. A szovjetek Vas megyét (és így az egyházmegyét) március 26-án hétfőn, éppen a nagyhét kezdetén érték el a Marcal vonalánál, ahol a németek megkísérelték megakadályozni, hogy menetből átkeljenek a folyón. így a hídfők védelme érdekében komolyabb összecsapások alakultak ki Marcaltőnél, valamint Karakó és Boba, Celldömölk, illetve Nemeskeresztúr térségében. Ennek ellenére a szovjeteknek a következő nap sikerült megtörniük az Ukk-Jánosháza-Celldömölk-Szergény vonalon a német ellenállást, akik visszavonultak a Rába mögötti Zsuzsanna-vonalba.48 A visszavonulás során ugyanakkor Kenyeri-Csönge-Ostffyasszonyfa-Sömjénmihályfa, valamint 4,sDombrády Lóránd - Tóth Sándor: A magyar királyi honvéd. Budapest, 1987. 425^126. o.; Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 2005. 459- 460. o. 47U.o. 48 A „Zsuzsanna-vonal” erődítményrendszere jelentette a német határ előtti utolsó védelmi állást. Alapvetően egy tábori erődítési elemekkel kombinált folyóvédelemről volt szó, melynek északi vége Győrnél a Dunához, déli vége pedig a német határnál húzódó Birodalmi Védőálláshoz csatlakozott. 17
