Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

dohányzott, így ebből a szempontból nehézséget egymás számára nem jelentettünk. Egész nap és éjjel együtt voltunk, nem éreztem, hogy köteles tisztelet rovására ment volna ez a közösség. Az pedig egészen bizonyos, hogy az imádságos életben egymás buzdítására szolgálhattunk. Imádságainkat a legnagyobbrészt a templomban végeztük és sokat voltunk a szentségi Üdvözítő előtt. Az elmélkedésre is a legjobb helynek most a szűkösség miatt a templom bizonyult, a breviáriumot különböző misézési rendünk és főleg az iskolában való beosztottságunk miatt közösen nem végeztünk, de adorációra most igazán bőven került idő és ki is használtuk.

A magam szempontjából érdekes megfigyelést tettem, többet imádkoztam, mint bármikor, de annyira elhagyatott, talán inkább tehetetlen és vergődő volt az imádságom, olyanforma, mint a betegeké, akik mindig fáradtak, a legjobban ráérnének imádkozni és még sincs imádságuknak tüze. A szenvedésünknek a velejárója ez az imádság. Azt is éreztem, hogy annyi természetfölöttiségre volna éppen most szükségem, és mégis csak vergődés volt és dadogás a szavam, viszont ez a szenvedésbe, úgy érzem, beletartozik, megalázottá tesz engem és a szenvedésemet nem az érezhető vigasztalásom vagy szavakba öntött vallomásom teszi értékessé, hanem maga a szenvedés, amely így lesz áldozattá lassankint bennem. Bizonyára valamikor vallani fogom, hogy ezek az üdvösség napja[i] voltak és az alkalmatos idő.

Egy másik érdekes vonása volt a mostani életünknek, különösen kezdetben, a megszokott munkából való kiesésünk. Nem volt otthonunk, a templomban alig volt hívőnk, nem volt iskola, összezsúfolva éltünk kis szobában már csak ez is lehetetlenné tette a komolyabb szellemi foglalkozást. De azonkívül nem volt papírunk, tintánk. A robotból ki voltunk zárva, de azonnal megkezdtük a templomban a munkát. A templomnak kiseprése, a szilánkoktól megtisztítása elég szép elfoglaltságot jelentett. Nagyon sok volt a törött ablak, a keretet kitisztítottuk, majd kéregpapírra tettünk szert, később szükségüveget is szereztünk és ma a templomban törött ablak nincsen. A gyóntatófolyosón minden gyóntatószék hihetetlen pusztuláson esett át, azokat is használhatókká kellett tenni, ma ezek is átmeneti megoldásban mind munkába vannak állítva. Később a kerti munkát kezdtük meg, minthogy a személyzetet robotra vitték, magunknak kellett a felásásról gondoskodnunk, nemcsak jó testedzés és híveink számára jó példa volt ez, hanem főleg lelkileg megbecsülhetetlen értékűnek bizonyult.

170