Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
lelki és szervezeti előkészületre lett volna szükségünk, de a politikai helyzet ezt lehetetlenné tette, ez defetizmust jelentett volna. A jelszó: feltétlenül győzünk, ha pedig visszavonulásról lenne szó, akkor mindenki hagyja ott helyét, csak arról nem esett és eshetett szó, hogy akik itt maradnak, mit csináljanak. A Németországba kitelepülök nyomorát el lehetett volna kerülni. Most, hogy a körmendi és [a] kerületi helyzetet nézem, látom, hogy a templom károsodást csak ott kapott a megszállok részéről, ahol pap nem volt; ha a megszállók azt érezték, hogy az az épület használatban van és papja itt van, ha feltörték is a templom ajtaját, kárt nem tettek. Híveink legnagyobb megpróbáltatása a nők meggyalázása volt. Ez sem lett volna olyan méretű, de a terror, szinte halálos dermedtség lett úrrá a megszállás első óráiban és napjaiban az embereken. Vidékünk már 12. hete, hogy állandóan meg van szállva, néhány község kb. két hete már szabad, a visszavonulás útjába eső falvak azonban még ma is éppen annyira igénybe vannak véve, mint az első napokban, és ma jóformán kizártnak tartjuk a női meggyalázást, a veszedelem lehetősége fennáll, különösen, ha bort kap az orosz, de a nők egészen más lelkiséggel, bátorsággal és tapasztalattal rendelkeznek. A kritikus napoknak démonja a szesz volt az oroszban és az észbontó félelem a magyarban. A meggy alázottak biztos számát összeállítani még kisebb faluban is szinte lehetetlen, még u. n. köztudomású meggyalázások között is volt, amint később kiderült, nem meggyalázás, legfeljebb kísérletezés, megijesztés, menekülés stb. Volt néhány tragikus eset, legtöbb aránylag a nádasdi plébániában. A hegyhátsáli filiálisban egy leány drámai körülmények között szíven lőtte magát, nővére ugyancsak meglőtte magát, de nem halt meg, ma is súlyos beteg. Daraboshegyen és Halogyon, szintén nádasdi filiálisok, egy-egy férfit lőttek agyon a nők védelmezése közben az oroszok. Az egyházasszecsődi plébánián egy gyermekágyas anya, akit elszánt leányai körmükkel mentettek meg a megbecstelenítéstől, beleőrült izgalmába s jelenleg a szombathelyi közkórház lakója. Csákánydoroszló plébánia területén három férfiú lelte halálát a nők védelmezése közben. A vasaljai plébániában egy menekült férfi és nő szintén áldozatul esett, holtan találták meg a mezőn őket. Az egyik plébános élőszóban mondotta el, hogy a legrémesebb a húsvétvasárnap délutánja volt, amikor a megelőző éjszaka szomorú tapasztalatai nyomán a nők a mezőkre menekültek, hogy erdő szélén, bokrok között találjanak oltalmat és 149
