Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

A közbiztonság és a közlekedés javulása meghozta távolabb lakó növendékeinket, és így jelenleg a létszám: A polgáriban I—IV. osztályban] 142, a lic[eumi] képző I-V. o[sztályában] 108. Az internátus létszáma 65. /pol[gári] képző./ A gyakorló iskola létszáma I-VI. ofsztályban] 48.

Leányainkon, a falusiakon és városiakon, erősen érezhető az immár 3-dik hónapja tartó bizonytalanság. Leánybecsületért, erkölcsi integritásukért mérhetetlen zaklatást, szenvedést kellett elviselniük. Életük csupa zaklatás és bujkálás, a legtöbb csak azóta alszik ágyban, mióta az intézetbe visszajött, pedig az internátus leégése miatt a régi kényelmet az iskolában berendezett szükség-internátusban megoldani nem tudjuk.

Az iskolaépületet, tekintve, hogy a H [önvédelmi] M [misztérium] gyors menekülése miatt a legnagyobb rendetlenségben hagyta itt, továbbá az összehalmozott ruha és élelmiszer, irat, papír, írógép és egyéb irodai felszerelések miatt elkerülte a megszállók nagyobb arányú pusztítását. Ajtó, ablak, szekrénybetörés volt, de a szertárak, könyvtárak és egyéb iskolai felszerelés - néhány tárgyat /tonasor [sic!], iskolai filmgép, színházi felszerelés/ leszámítva aránylag épségben maradtak. Félő volt, hogy iskolánkat tiszti szanatóriumnak foglalják le, két ízben fenyegetett a veszély, de az orosz parancsnokság a kultúra fejlesztése nevében a lefoglalást hatálytalanította. így a H[onvédelmi] M[misztérium] holmijainak és értékeinek elszállítása után ezideig orosz katona az iskolába nem telepedett be.

2. A zárda. A nővérek nov[ember] 8-tól 1945. március 25-ig megélhetési forrás biztosítása címén készségesen vállalták a H [önvédelmi] M [misztérium] 5-600 személyzetére a főzést, a hivatali szobák és az épület takarítását. Ebben a munkában az általános főnöknőtől kezdve a tanítónővérek éppúgy kivették a részüket, mint a dolgozó nővérek.

Márcfius] 27-én este a város első komoly bombázásakor az egész zárda leszorult a pincehelyiségbe, honnét csak ápr[ilis] 4-én jöttünk fel. Az óvóhelyre felállított szükségoltárra vittük az Oltáriszentséget, misekészletet és egyéb felszerelést, itt folyt a katakomba-egyházhoz hasonló hitélet. A nagyheti szertartásokat elvégeztük lent, a 300 világi és városi személy, akik a zárda külön óvóhelyén húzódtak meg, pasztorálásukban Görög László kórházi lelkész segített, tömegesen végezték el a húsvéti szentgyónásukat, áldozásukat,

119