Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Schmidt Péter: Mikes és Trianon: A szombathelyi püspök nyugat-magyarországi politikája (1919 - 1922)

Gróf Mikes János püspök (1876-1945), aki 1911 óta állt a Szombathelyi Egyházmegye élén, kortársai előtt erősen nemzeti és legitimista érzelmű emberként volt ismert, továbbá a magyar és osztrák szakirodalom is így tartja őt számon.15 Mindazonáltal a nyugat-magyarországi kérdéssel kapcsolatban ezt a képet érdemes kissé árnyalni: ugyan a főpásztor mind politikai, mind egyházpolitikai síkon harcolt a terület megtartásáért, de kezdetben - az osztrák csapatok bevonulásáig - higgadt és visszafogott egyházkormányzást folytatott.

Győri kollégájával egyetemben már meglehetősen korán, az 1919- es év vége óta tudott a diszmembráció veszélyéről. A magyar kormány ekkor - a bécsi nuncius tanácsára - arra bátorította Mikes és Fetser püspököket, hogy járjanak közbe a Szentatyánál.16 A szombathelyi püspök 1919. november 10-én valóban írt is XV. Benedeknek egy ilyen tartalmú levelet, melyben a saint-germaini béke15 Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök Mikes püspöknek címzett 1920. március 28-i bizalmas levelében például a főpásztor „hazafias érzületére” apellált egy ügyben (SzEL, Ac 1966/1920, [Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, előzőleg Szombathelyi Püspöki Levéltár, Acta Cancellariae]). Még Rómában, a Szentszéknél is „nagy magyarként” tartották számon. Ezt a tényt Ludwig von Pastor osztrák követ ottani tárgyalásai során ellenérvként használta fel Burgenland püspöki helynökségek létrehozása ellen, mivel azok túlságosan a megyéspüspököktől függtek volna. Ahogy fogalmazott, „nyomatékosan rámutatott a magyar püspökök erősen nacionalista beállítottságára, akik e tekintetben még a francia kollégáikat is túlszárnyalják”. Mikes püspök ezzel szemben a „Das Neue Reich“ című hetilapban a következőket hangsúlyozta: „nem hiszem, hogy magyar soviniszta vagyok, mivel mindig is a németség hű barátja — mi több, csodálója voltam [...]” (a szerző fordítása). „Das Neue Reich“, 1921. március 13. 488. L. továbbá: Engel-Janosi, F: Vom Chaos zur Katastrophe i. m. 73; Friedrich Schleimer. Von Westungam zum Burgenland. Magyarischer und deutsch-österreichischer Nationalismus 1867-1922. Burgenländische Heimatblätter 47 (1985) 102.

16 Ez eredetileg Valfré di Bonzo bécsi nuncius tanácsa volt gróf Klebeisberg Kunónak. L.: Gróf Klebelsberg Kunó helyzetjelentése Bécsből Bleyer Jakab nemzetiségi miniszternek. (Győri Egyházmegyei Levéltár GyEL, Egyházkormányzat 4356/1919.). Viszont a győri püspöknek a magyar katolikus püspöki kar 1920. március 17-i tanácskozásán elmondott beszédéből az derül ki, hogy a bécsi nuncius ekkor már Nyugat-Magyarország elszakadásának és egy „német pap” fennhatósága alá rendelésének látszott kedvezni (Ugyanakkor itt már Valfré di Bonzo utódáról lehetett szó; előbbi 1920. március 6-án távozott hivatalából.). L.: Püspökkari tanácskozások. 45. Továbbá vö.: Salacz G.: A magyar katolikus egyházi, m. 131; Schmidt Péter. A Burgenlandi Apostoli Adminisztráció keletkezése (1918-1922). A Győri Egyházmegyei Levéltár forrásai. In: Omnis creatura significans. Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára. Essays in honour of Mária Prokopp. Budapest 2009. 408. (19. lj.)

88