Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Katona Attila: "Nekem a politika nem a hivatásom" Mikes János püspök közéleti szerepvállalásairól

Budapesten a püspökkari konferencia munkájában vett részt, ahol elismerően szóltak kitartásáról, hűségéről.18

Befolyása ezekben a napokban jócskán túlterjedt egyházi kérdéseken és tényleges, pillanatnyi pozícióján, döntései, állásfoglalásai felfogásom szerint hosszú évtizedekre behatárolták közéleti mozgásterét. Mindehhez még szorosan kapcsolódott két tényező. Részben a Nyugat-Magyarországon kialakuló új hatalmi struktúra, amit manifeszt módon maga a miniszterelnök, Friedrich István is az utolsó végvárnak nevezett a román megszállás idején, illetve a térség új vezetője, Sigray Antal gróf, aki egyébiránt hamar konfliktusba került a vármegyébe visszatérő, de azt a gyakorlatban kormányozni is képes tisztikar reprezentánsaival.19

Az egyik fontos döntése pártpolitikai színezetű lett. A püspökkari konferencia intenciójával élve, ráérzett arra, hogy a keresztény, nemzeti lobogókkal felsorakozó tömegek nem biztos, hogy a politikai újjáépítés legszerencsésebb változatát képviselik, és „szabadon engedésükkel" később komoly nyomást tudnak gyakorolni magára a keresztény klérusra is. (A rá is erős szellemi befolyással bíró Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök is naplójegyzetei szerint hasonló dilemmával küszködött akkoriban.20) Talán ez is szóba kerülhetett köz18 A püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből, 1919-1944. Szerk: Gergely Jenő. Bp. 1984. 73.

19 Katona Attila: Zsidóság s zsidókérdés Vas vármegyében 1910-1938. Pécs 2008. PhD dolgozat. 203-210.

20 „... No bene! Deo gratias! Nem nekem való; de ha politikus nem is vagyok s nem akarom politikához kötni az egyház sorsát (hol van politika, mely előbb-utóbb sok kifogás alá nem esik s alávaló praktikákba nem elegyedik, a német centrumot s a magyar néppártot sem véve ki?!), de fölértem a filozófiai követelményt s megértem a történelem tanúságait, s ez alapon vagyok híve a szabadságnak s a haladásnak s a szocializmusnak, s ebben az irányban akarom befolyásolni a kereszténységet. Nekünk szabadság kell. Az miliője a szellemnek, enélkül légüres a tér, megfülunk. Tehát szabadságot az egyháznak, s ne kombináljuk az egyházat nagyon a nemszabadság elvével, a hatalommal. Tudom, hogy jó, ha a tekintély s a hatalom elve s a szabadság s a szellemképviselő intézmény, az egyház megértik egymást, s ha támogatják; hiszen ez a dolog rendje, hogy szintéziseket keressünk a különböző s mégis emberi, emberségi tényezők közt; de, de - minél kevesebbet; mondjuk, annyit, amennyi épen kell ebből.” Prohászka Ottokár. Naplójegyzetek 3 köt. 1919-1927. 1919. Július 20. Szerk.: Frenyó Zoltán, Szabó Ferenc. Szeged-Székesfehérvár 1997. 60.

75