Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Soós Viktor: Párhuzamos vonások Mikes János és Apor Vilmos püspökök életrajzában

óját, kezébe veszi a Szent Antal ügyet a szegények gondozása érdekében. Rendezi a hitközségi adóügyet. Irányító szerepet visz a megyei és városi ügyekben, mint a közigazgatási bizottság és a városi képviselőtestület tagja és az állandó választmány elnöke. Főesperesi kerületének 28 plébániáján mindenütt érezni lehet gyakorlatias irányító tevékenységét, s ami mindennek valódi érdeket kölcsönöz, saját papi életének példás ápolásával tetőzi érdemeit."14

Mikes János érzékeny, és sokat tesz a szociális problémák megoldásáért. Lelkiségi mozgalmaknak ad otthont, bevezetteti a templomba a villanyt, felújíttatja a plébániát.

Lindenberger János gyulai plébánost 1918-ban kanonokká nevezték ki, a Szent Lászlóról nevezett káptalan kisprépostja és debreceni plébános lett. Széchényi Miklós ekkor a nagyváradi szemináriumban töltött egy év után visszahelyezi plébánosnak Gyulára Apor Vilmost. Békés megye akkori székhelye, Gyula nemzetiségi és felekezeti téren egyaránt megosztott, a magyar többségen kívül jelentős német és román kisebbség által is lakott, a felerészben katolikus, másik felében protestáns, görögkeleti és zsidó vallású polgárokból álló 20 000-es város volt.

Apor Vilmos lelkipásztori eredményeit családlátogatások, személyes beszélgetések, gyóntatások során érte el. Amikor visszakerült plébánosnak Gyulára, ismert területre tért vissza, és elhatározása volt, hogy az ellentétek áthidalásán fog fáradozni. A nyugodt körülmények, melyet Lindenberger János hátrahagyott, lehetőséget nyújtott a fiatal Apor Vilmosnak, hogy nyugodt körülmények között irányítsa a plébániát, azonban az I. világháború elvesztése, az „őszirózsás" forradalom, a Tanácsköztársaság, a román megszállás, a trianoni békediktátum, a társadalmi, politikai és erkölcsi anarchia, elbi14 Szombathelyi Újság, 1911. november 26. idézi Székely i. m. 62.

— 52