Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Soós Viktor: Párhuzamos vonások Mikes János és Apor Vilmos püspökök életrajzában

nyitottak, és mind több és több kis házat szereztek. Zegzugos, sötét folyosók kötötték össze a különböző házakat, s miután új szárnyat építettek, még mindig szegényesnek tűnt. Mégis, vagy annál inkább intim, otthonos, kedélyes fészke lett a hittudományi hallgatóknak.6 A tudományos munka egyik központja is volt a Monarchiában.

Amikor Mikes János 1895-ben az innsbrucki szemináriumba került, még negyvenéves sem volt az intézet, máris kétszáz körül volt a növendékek száma. A hallgatók nemzetközi társaságot alkottak, mint Szeghy Ernő írta Emlékeim című munkájában, esténként tizennégy nyelv volt hallható a vacsora utáni „rekreációban".7 Az intézet szelleméhez tartozott hit dolgában a liberális kísérleteket mereven elutasító ortodoxia, a tántoríthatatlan hűség az egyházhoz és fejéhez, az akkor sokat támadott római pápához, és mindenekfelett a mélységesen átélt Jézus Szíve tisztelet.

Mikes János érettségi után felcserélte a kalksburgi konviktorok katonás egyenruháját az innsbrucki papnövendékek fekete talárjával. Az innsbrucki intézményhez ettől kezdve szoros kapcsolat fűzte, később püspökként is többször visszalátogatott, és szívesen küldte kispapjait is oda tanulni. Sosem feledkezett meg egykori növendéktársairól sem.

A szünidei nagy utazásokon jó hasznát vette kiváló nyelvérzékének, hiszen a magyaron és németen kívül kitűnően beszélt latinul, franciául és angolul is. Az utazások nemcsak a pihenést szolgálták, hanem kielégítették a kíváncsi fiatalember érdeklődését is. Számtalan országba eljutva megfigyelhette az embereket, az idegen szokásokat, az értékes műalkotásokat és a technika új vívmányait is. Fogékonyságát mindezekre élete végéig megőrizte.

6 Székely L.: Emlékezés i. m. 45.

7 Szeghy Ernő OCD: Emlékeim. Kassa 1944.

I

47