Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Rétfalvi Balázs: Szendy László visszaemlékezése Mikes János püspökről

ra. Legyenek a feljegyzett apróságok eligazítok ennek a nagykoncepciójú főpapnak megítélésénél, mikor majd a történész egy lehiggadt kor nyugalmas világában próbálja összerakni életének és működésének mérlegét.

Vendéglátás, étkezések

Mikes érsek egyszerű asztalt tartott abban az értelemben, hogy még olyan nagy banketten sem volt soha több hús, mint egy fogás, legfeljebb előétel. Előtte leves, a hús után egy tészta, s legfeljebb gyümölcs. Bár francia konyha volt nála, azért szerette néha a zsíros erdélyi ételeket is. Időnkint megkívánta a lucskos káposztát - amitől titkár koromban mindig gyomorrontást kaptam -, s nagyon szerette a borsos tokányt. Húsvétkor viszont az asztalon örmény édességek voltak, nagyon édes, nagyon telítő sütemények, cukorkák.

Roppant gyorsan evett. Amikor az ebéd végén körülvitték a gyümölcsöt, mire ránk került a sor, - az asztalnál rendesen négyen-öten ültünk - ő már elköltötte az almát. Mi már csak zsebre vágtuk az elvihető gyümölcsöt, hogy minél előbb asztalt bonthasson. Nagy banketteknél is igen rosszul járt az, aki kedélyesen beszélgetve elfeledkezett az evésről. A villámgyors tempó mellett a kétszeri kínálás ellenére is megtörtént, hogy a beszélgetésbe merült vendég elől az inas elvette a tányért, mert már a következő fogás volt esedékes.

E gyorsaságnak az volt a rejtett oka, hogy délelőtt - lehet, hogy fogadalomból - nem dohányzott. Sőt azt sem hagyta szó nélkül, ha mi dohányoztunk. Ilyenkor mindjárt szimatolt, s ha megérezte a dohányillatot, hamar megkaptuk: „Te dohányoztál, büdös vagy!" Viszont ebéd után mindig nagy élvezettel szívta el cigarettáját, melyet erdélyiesen szivarnak hívott. A bőrszivart - ahogy a szivart a székelyek nevezik - nem élvezte.

181