Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Balogh Margit: Ellenpont. Vázlat az 1919 - 1945 közötti szovjet-orosz egyházpolitikáról

Az 1943. szeptember 8-ára összehívott pátriárkaválasztó püspöki zsinat végül formális választás nélkül, határozatiig fogadta el Szergij metropolita kinevezését Moszkva és minden oroszok (újabban: egész Oroszország) pátriárkájává, akit szeptember 12-én a Bogojavlenszkij székesegyházban be is iktattak. Ez rendkívül súlyos csapást jelentett a külföldön élő orosz ortodox főpapok számára. Összejövetelükön az istentelen hatalom marionettfigurájának nevezték az új pátriárkát, s azt, hogy az egyház élére került, a kánonjog értelmében már csak azért is törvénytelennek minősítették, mert a választáson nem voltak jelen a kényszermunkatáborokban sínylődő főpapok.

Az Orosz Ortodox Egyházügyi Tanács létrehozásáról szóló rendeletet 1943. szeptember 14-én adták ki, majd október 7-én a Népbiztosok Tanácsa megerősítette a tanács szabályzatát, amely meghatározta fő feladatait és funkcióit. Hatásköre papíron igen széles volt, jogában állt „.. .fegyelmi, adminisztratív és büntetőjogi eljárást indítani olyan személyek ellen, akik a vallásgyakorlatra vonatkozó törvényeket megsértették",34 de - mint láthattuk - a tanács szerepe eleinte korlátozott volt. Szergij metropolita október végén átadott a hatóságoknak egy listát a letartóztatott papokról. 26 papot nevezett meg, akiknek szabadon bocsátásához ragaszkodott, közülük 24 archierej (érsek) volt. Ám többségüket arra az időre már kivégezték vagy meghaltak a lágerekben. Hasonló mondható el az egyszerű papság ezreiről. A pátriárkátus reményei az elhurcolt papság személyes szabadságát illetően így nem igazolódtak, ahogy sok más ígéret sem.

34 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: M NL OL) XIX A—21—d—0021/1958.; Köbei Szilvia: Oszd meg és uralkodj! A pártállam és az egyházak. Rejtjel Kiadó, Budapest 2005. 147-148.; UlmpoecKuü M. B. 2005. 205.

129 ■—j