Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Dr. István Vilmos (1901 - 1910)

Titkár koromban többször megtörtént, hogy kemény parancsot adott ki, hogyha ő a kertbe megy, senkit se bocsássanak ki hozzá. Nagyon szeretett itt gyümölcsfái, rózsabokrai és veteményes ágyai között sétálgatni, breviáriumozni. Egyszer szintén megkaptam ezt a kemény parancsot. Nyugodtan dolgozgattam szobámban, midőn egyszer csak kopogtatnak.- Szabad! - mondottam. És íme belép egy alacsony, köpcös úr egy hölgy kíséretében. Az úr bemutatkozik.- Én W. D.90 vagyok, ez meg a leányom, Zalaegerszegről.

Magamban nem nagyon örültem a szerencsének, de udvariasan kérdezem:- Mivel szolgálhatok?- A püspök úrral szeretnénk beszélni.- Kérem, az lehetetlen. Szigorúan meghagyta, hogy senkit se bocsássunk hozzá - feleltem.- De kérem, titkár úr, ha azt tetszik jelenteni a püspök úr Öméltóságának, hogy W. D. van itt, azt hiszem, fogadni fog.

A püspök többször beszélvén iskolatársairól, emlékeztem, hogy bizonyos W. D.-t is többször említette. Hátha ez az!? Fogtam magamat, s vendégeimet leültetvén, megindultam a kertbe. Amint a püspök észrevesz, felém jön és nagy, szúrós szemeivel nem éppen barátságosan tekintett rám.- No, mit hoz? - kérdezé.- Méltóságos uram, bocsánatot kérek, de most nem térhettem ki, hogy valakit be ne jelentsek, aki azt mondja, hogy méltóságod iskolatársa, valami W. D., és a leánya is vele van. Zalaegerszegiek. Elküldjem őket?

90 Weisz Tivadar (Zalaegerszeg, 1851. — ?, ?) A Premontrei Gimnáziumban volt osztálytársa a püspöknek.

89