Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

Egy alkalommal, úgy egy óra felé megy ám sietve a püspök huszárja a plébániára, hol Lajos Ferenc59 káplánt találván felszólítja, hogy azonnal jöjjön ebédre a püspöki palotába.- De én már ebédeltem - mondja a káplán.- Akár ebédelt, akár nem, főtisztelendő úr, csak jöjjön, mert a kegyelmes úr hívatja.- Persze, tizenháromhoz én kellek tizennegyediknek - s átment. Ott a püspöknél jelentkezvén, neki is mondá:- De kegyelmes uram, én már ebédeltem, s bocsásson meg, ha nem eszem!- Hagyd el csak Franci! Káplángyomor megbír két ebédet. S Lajos Ferenc, ki nagy, erős ember volt, leült az ebédhez,

s a püspök örömmel nézte jó étvágyát.

Szabó Imre püspök Szentgotthárdon bérmálván, Augusztics Lajos nyugalmazott főszolgabíró egész bérmaútján kísérte. Augusztics iskolatársa volt a püspöknek. A cisztercita rendház fényes ebédet adott a püspök tiszteletére. Ebéd után a vendégsereg, élén a püspökkel, a rendház mellett elterülő szép kertbe ment. Augusztics Lajos - eltelve a jó ételekkel és italokkal - boldogan sóhajtott fel:- De jó püspöknek lenni!

A püspök jól ismerve Augusztics előszeretetét az ilyen fényes ebédek iránt, mosolyogva csak ennyit mondott:- De még jobb Augusztics Lajosnak lenni.

Persze csak az ebédeken és vacsorákon vette ki a részét a bérmaúti fáradalmakból. Erről az Augusztics Lajosról talp59 Lajos Ferenc (Szombathely, 1849.-Felsőoszkó, 1888.) 1873. szeptember 24-én szentelték. Káplán volt Bánokszentgyörgyön, Csesztregen és Szombathelyen. Haláláig plébános Felsőoszkón.

67