Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

Horváth Károly, akit magam is személyesen ismertem, nagyhírű ember volt, s kiváló tudós. Szabó Imre is nagyra becsülte. De hát összekülönböztek. Valami hivatalos ügyben mégis be kellett jönnie dr. Horváth Károlynak Szombathelyre, a püspökhöz. A püspök a neheztelő Horváth Károlyt ezen szavakkal fogadta: „Aki haragszik, annak nincs igaza.” És szent lett a béke.

Midőn Horváth Ferencet, a mostani kercai plébánost Szenczy püspök felszentelte, azt mondotta neki: „Szentgyörgyvölgyére teszlek káplánnak, ahol három évet kell eltöltened. Aztán tedd le a zsinati vizsgálatot, és lesz rád gondom.” Horváth Ferenc tudniillik szombathelyi volt, és így Szenczy püspök jól ismerte családját, s azért jóindulattal volt Horváth Ferenc iránt. Szenczy meghalt, s következett Szabó Imre. Puly György, szintén szombathelyi ember volt a titkárja. Ez egyszer figyelmeztette Szabó püspököt arra, hogy mit ígért Szenczy Horváth Ferencnek. Szabó Imre csak anynyit mondott: „Az én kezem is elér addig, ameddig Szenczyé.” És Horváth Ferenc kercai plébános lett.

Egy alkalommal Márkus József őriszentpéteri szolgabíró, ki a püspöknek iskolatársa volt, ebéden volt nála. A szolgabíró ebéd közben fölemlítette, hogy mennyire örülhet, hogy oly magas állásba jutott és mily kényelmes nagyúri helyzete,

63