Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

alatt a titkár úr szokása ellenére nagyon kedvetlen volt. Észreveszi ezt a püspök, s kérdi tőle:- Hát neked mi bajod?- A fejem nagyon fáj - felelte a titkár.- Sohase búsulj! Az az okos emberek betegsége - vigasztalta a püspök a titkárját.

Természetesen ezt a beszélgetést hallotta a püspök komornyikja, a jó Tunák János, ki mellesleg mondva nagyon kedves, hű embere volt Szabó püspöknek. Egy alkalommal Tunák János nagyon kedvetlen arccal szolgált az asztal körül. Észreveszi ezt a püspök.- Hát János - szólítja meg a komornyikot -, magának meg mi a baja?- Nagyon fáj a fejem, könyörgöm - felelte János, ki már számított rá, hogy ugyanígy vigasztalja majd a püspök, mint minap a titkárt.- Csodálkozom - felelte a püspök mosolyogva -, csodálkozom János, mert az csak okos emberek betegsége.

Sohasem panaszkodott többé János bácsi fejfájásról.

Tunák János nagy népszerűségnek örvendett az egész városban. Szerette mindenki a derék, becsületes szolgát. Polgárok szívesen ültek le vele egy asztalhoz annál is inkább, mert azelőtt ő becsületes szabómester volt. Egy alkalommal, alighanem Istenes János ünnepén49 (ez volt Tunák János védőszentje) névnapi mulatságot tartott több érdemes polgár társaságában. Jókedvre derült a társaság, s úgy éjféltájban

49 Március 8-án

55