Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

Alighogy Szombathelyre került, azonnal hozzálátott az iskolaügy fejlesztéséhez. Midőn 1870-ben a szombathelyi elemi iskolát községivé tették, felállította a püspöki iskolát, mely egyik legnagyobb alkotása. Szerette is ezt mindenekfelett. De szerették hívei is. Leginkább azonban legapróbb hívei, az iskolás gyermekek. Nem múlt el nap, hogy a püspöki iskolába el ne ment volna. Ha vendégei voltak, ezeket is magával vitte. A gyermeksereg örült, ha látta, mert hát a püspök bácsi zsebjében mindig volt, amit a kis nebulók szerettek. Egy-egy fényes tízkrajcáros vagy ezüstforint vagy pedig egy kis kifli. Nagyon szerette a gyermekeket egy-egy tréfás iskolai feladvánnyal meglepni. Például egyik kedvenc kérdése volt:- Mennyi ez? Öt alma, három körte és két szilva?

Persze a bátrabb kis nebulók azonnal jelentkeztek, vagy

egész karban felelték:- Öt meg három az nyolc, meg kettő az tíz.- De micsoda? - kérdé a püspök.

No, most jött csak zavarba a gyermeksereg. Persze, hát micsoda? Alma-e, vagy körte, vagy szilva? Jóízűen mosolygott a püspök, mikor a gyermekek azon gyötrődtek, hogy mi is ez? Örült aztán, ha valamelyik kitalálta, hogy azok különnemű számok lévén nem lehet őket összeadni. De a tanító urak persze kitalálták a módját, hogy hogyan lehet a püspök bácsi furfangos kérdésére furfangosan megfelelni. A legközelebbi alkalommal egy hasonló kérdés feltevésekor a gyermekek kórusban felelték:- Öt alma, meg három körte, meg két szilva az tíz gyümölcs.

53