Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szenczy Ferenc (1852 - 1869)

fenyegette, hogy megfosztja plébániájától. Erre N. I. összetéve kezeit, így könyörgött az egyik zsoltár szavaival: „Domine ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me!” (6. zsoltár: Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, és haragodban ne dorgálj engem!) A püspök elnevette magát erre az ügyes rögtönzésre és egész jóindulattal intve a plébánost, hogy a breviárium elmondása módját megtanulja, elbocsátotta különben jóravaló papját.

Szenczy püspök idejében a káptalani nagyprépost, a híres gazda, Krancz István40 volt. Ennek volt egy unokaöccse.41 Mikor az ifjú elvégezte gimnáziumi tanulmányait, nagybátyja pappá akarta neveltetni. Elvitte tehát őt Szenczy püspökhöz, kérve őt, hogy a fiút vegye fel kispapnak.- Nagy szamár ugyan, de horvát - mondá a nagyprépost.- No, ilyen meleg ajánlásra felveszem a fiút - válaszolta nevetve a püspök.

Horváth Ferenc plébános beszéli el róla e kedves kis jelenetet: „Rajzórán voltam a gimnáziumban, mikor a püspök

40 Krancz István (Felsőcsatár, 1795. - Szombathely, 1874.) 1819. április 25-én szentelték. Káplán volt Pinkakertesen, Szentpéterfán és Szombathelyen, plébános Tömördön. A szeminárium aligazgatója, tiszteletbeli kanonok, 1853-tól székesegyházi kanonok, almádi címzetes apát, 1871-től nagyprépost.

41 Kranz István (Felsőcsatár, 1825. - Tömörd, 1884.) 1851. augusztus 23-án szentelték. Káplán volt Vízlendván, Szepetneken, adminisztrátor Kukméron és Csesztregen. Plébános Alsószölnökön, majd Tömördön.

— 47