Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szenczy Ferenc (1852 - 1869)

tette. Amint a két fiú hazafelé ballag, találkozik a Szenczy testvérekkel. Illedelmesen köszöntik a sétálókat, mélyen meghajolva és kalapjukat levéve. Persze, hogy a kalap alatt levő tojások a sétálók elé gurultak. Szenczy Ferenc észrevevén a tojásokat, így szólt Horváth Ferenchez: „No, porba hullott a szerencséd.” Horváth Ferenc bizonyos keserű humorral fűzi hozzá: „Mintha igazat jövendölt volna.” (Mert hát sok viszontagságon ment keresztül életében a jó plébános úr.)

Mikor 1852-ben püspökké kineveztetett és székét elfoglalta, egészen egyszerű székfoglaló ünnepélyt tartott. Néphez szóló szép beszédét maga olvasta fel a székesegyházi nagy szószékről. Nagy buzgósággal kezdte meg püspöki működését, de nagy magyar lévén, az abszolutizmus korában kegyvesztetté lön, s mivel állandóan szemmel tartották, csakhamar kedveszegetten visszavonult, és Szombathelyen keveset tartózkodott. Többnyire Vasváron élt szerény kis házában és birtokán, melyet végrendeletileg egy zárdaiskola céljaira hagyományozott. Ez a zárdaiskola a Szent Domonkos rendi nővérek vezetése alatt 1889-ben létesült Szenczy püspök nővéreinek halála után, akik eddig a birtok haszonélvezői voltak.

Kegyvesztése így történt: az abszolutizmus alatt arról volt szó, hogy Magyarország püspökeit szintén beolvasztják az osztrák püspökségek közé, s a prímási méltóság a bécsi érsekre száll. E terv egyik leghevesebb ellenzője Szenczy Ferenc szombathelyi püspök volt. De heves ellenzője volt a

45