Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Bőle András (1824 - 1843)

ki-kitört belőle. Egy ízben komornyikja aggódó arccal nyitott be hozzá, mert semmi neszt nem hallott szobájából hosszabb időn keresztül. A püspök rákiáltott, hogy mit keres? A komornyik félve szólt:- Azt gondoltam, hogy kegyelmes uramnak valami baja van.- Eredj innen! - harsogta a püspök. - Nincs nekem semmi bajom. Most is agyon tudnék verni hat németet.

Bőle András mint kanonok, papnevelő intézeti rektor volt, s rendkívüli szigorú és kemény elöljáró. Egyszer a rektori lakás ablakán kitekintve a sétára menő kispapok között meglátott egyet, ki nem viselte az előírásszerű köpönyeget. A rektor megjegyezte ezt magának s midőn a kispapok visszajöttek a sétáról, behívatta azt, akin nem volt köpönyeg és ráförmedt: (Persze latinul, akkor a hivatalos nyelv a latin volt.)- Quare non portasti pallium? - kérdezte mérgesen.

- Reverendissime Domine Rector - felelte a bátor kispap - ex nonaginta novem causis.

Tetszett ez a rektornak, és látszólag mérgesen kérdezte:- Primo?- Primo - felelte a kispap - quia non habeo.

- Sufficit - ordította rektor. - Anferat se, bős Antichristi.17

A kispap nem mondatta ezt kétszer, hanem kisietett a szobából.

17 A latin részek fordítása: Miért nem hordtad a köpönyeged? Főtisztelendő rektor úr, kilencvenkilenc okból! Első? Első, hogy nincs. Elég! Hordja el magát, Antikriszus barma!

32