Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Bőle András (1824 - 1843)

- Hát mondja csak, főtisztelendő uram, él-e még az a goromba főapátjuk, Novák?- Köszönöm, plébános úr szíves kérdését, él és egészséges.

Közben hétre harangoztak, s a plébános kiment szentmisére. Mikor a főoltártól bejött, látja ám, hogy a káptalani sekrestye ajtajában egy fényesen öltözött urasági huszár áll feszes tartással.- Hát ez ki? Mit keres itt? - kérdi a sekrestyéstől.- A pannonhalmi főapát úr huszárja - feleié a sekrestyés.

De ez aztán már kivette sodrából a plébános urat.- Uramfia! A pannonhalmi főapát! Azt a gorombaságot vele szemben jóvá kell tenni.

Megvárta a főpásztort. Mikor ez kijött a kanonoki sekrestyéből, hol misézett, odament hozzá és bocsánatot kért a gorombaságért, mellyel a főpásztort egy félórával ezelőtt illette. A főapát egészen kedélyesen csak ennyit mondott a zavarba jött plébánosnak:- Hagyja csak, főtisztelendő plébános úr! Én igen örülök, hogy nálam gorombább emberre is akadtam.

(Dr. Stegmüller Károly tói)

Mint említettem, atyja kovács volt, kinek testvére Kercán lakott. Az András gyerek többször vakációzott ennél a nagybátyjánál, s ilyenkor többször lóháton ment át Rábagyarmatra egy-egy font húsért. Ismerte tehát jól az egész vidéket ott az Őrségen. Ennek az ismeretnek püspök korában is hasznát vette. Mint püspök, egyszer elment Kercára, hol Baksa Györgynél, az akkori plébánosnál szállt meg. A plébános

30