Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)
Irodalom - Rövidítések
lendván (1789. jan.—márc.), pléb. Lődösön 1789. ápr.-tól 1815. ápr. 8-án beköv. haláláig. Németül is beszélt. —1 P. L. k. i. 1797. máj. 12, 17, 18. — Vis. Can. Lődös, 1812. ápr. 30. — P. C. 1815. n. 258. 248. Fandl Ferenc. Sz. Király falván 1879. szept. 10-én F. József és Trinkl Cecilia szülőktől. Félsz. 1903. jún. 28-án. Hitoktató volt Szombathelyen (1903. szept.—1906. okt.), pléb. Vaskeresztesen (1906. nov.—1919. márc.), pléb. Sámfalván (1919—31). 1932. jan. 1-én nyugalomba ment, Sámfalván élt 1932. nov. 16-án hosszas betegség után beköv. haláláig. Németül is beszélt. Vaskeresztesen a templomhoz tartozó szőlőt felújította, a plébániajavadalom részére szőlőtelepet létesített, új orgonát szereztetett be és a templom udvarát 3 kápolnát magában foglaló kőfalkerítéssel vétette körül. — Sz. E. T. II. 339. 1. 249. Farkas Ferenc. Sz. Zalaegerszegen 1777. szept. 7-én F. József és Kovács Éva szülőktől. Félsz. 1801. január 14-én. Káplán volt Vámoscsaládon (1801), Sárvárott (1802), Salomvárott (1802—6), pléb. Kisunyomban 1806. febr. 13-tól 1845. júl. 31-ig. Ekkor lemondott plébániájáról, nyugalomba vonult. 1856. dec. 26-án halt meg. Németül is beszélt. —• Vis. Can. Kisunyom, 1841. június 3. — P. C. 1820. n. 346, 365, 381, 402. 250. Farkas Ferenc. Sz. Nagyrécsén (Zala vm.) 1848. nov. 12-én F. Ferenc adózó és Rathman Anna szülőktől. A teológiát mint pazmanita a bécsi egyetemen hallgatta. Félsz. Bécsben 1873. szept. 24-én Pribék István félsz, püspök által. Káplán volt Rábaliidvégen (1873. okt/—1874. jan.), püspöki szertartó és levéltáros (1874—76), tanúim, felügyelő a szem.-ban (1876—78), a szentírástudományok tanára u. o. (1878—1919), egyidejűleg tanított a gimnáziumban is (1878—1909); 1884-ben szent - széki ülnökké és a házasság s a szerzetesi fogadalom védőjévé, valamint zsinati vizsgálóvá, 1904-ben a bittanárokat vizsgáztató bizottság tagjává, 1913-ban pápai t. kamarássá neveztetett ki. 1919-ben nyugalomba ment, 1923. okt. 15-én elhúnyt. Beszélt németül, értett franciául és angolul is. Tanári állásával járó kötelességeinek lelkiismeretes teljesítése mellett más téren is 88
