Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

csak a tanév végén foglalhatta el plébániáját. Az őrségi kerületnek esperese volt. 1811-ben kanonok lett, 1842. jún. 13-án mint olvasókanonok hányt el. Jeles utóda a rábakethelyi plébánián a história domusban e szavakkal emlékezik meg róla: „Vir vere cultus doctusve, ab humanitate insignis, ab hospitalitate sua sumine laudabilis, constitutionis antiquae hungaricae strenuus propugnator.“

Somogy püspök 1810-ben 7-ik helyen terjesztette fel kanonokságra és így jellemezte: „Solida doctrina, vita Ecclesiastico digna et non obstante debiliore corporis complexione sedula in officiis adimplendis cura bene meritum reddunt. Gravis est et dexter in agendo.“ Bőle püspök 1827-ben a fokozatos előlépés alkalmával ezeket írja: „Recto officiorum suorum implemento, dexteritate in agendo et laboris patientia merita sibi magna comparavit. Gravitate et hurnanitate se commendat.“ — Szilasy János az Egyetemi Könyvtárban őrzött jegyzeteiben (A. 205.) feljegyezte róla e versikét:

„A magyar ollyan volt mindenkor: szája szivével Eggyütt járt valamint a jó szem látja Desénkben.

Hát hosszú életét hogyne kiváruná?

Aki valódi magyart keveset lát a magyarok közt.“

E jeles egyházi férfiú emlékét a következő alapítványok tették maradandóvá: 1841. júl. 8-án a köv. alapítványokat tette: 1) 700 frtot a jáki plébános által mondandó szentmisékre; 2) 2000 frtot két nemes és három nem nemes jáki születésű, vagy szüleik után onnan származó szegény gyermek ruháztatására és iskoláztatására; 3) 400 frtot az iskolás gyermekek közt vizsga alkalmával kiosztandó ajándékokra; 4) 250 frtot a szegényebb iskolás gyermekek közt kiosztandó tankönyvekre és írószerekre; 5) 400 frtot a jáki tanítónak részint jutalmul, részint a szegény gyermekek ingyen tanításáért; 6) 1250 frtot a Jákon lakó szegények segélyezésére. (Lásd: Egyházi Tudósítások 1841. II. 4. sz.) Végrendeletileg házi cselédjeit érdemük szerint jutalmazá s a sz. misékre tett hagyományokon kívül még a köv. alapítványokat tette: 7) a székesegyháznak 300 frtot; 8) a székesegyházi hangászoknak 200 frtot; 9) a káptalan jószágain lakó szegényeknek 300 frtot; 10) a papneveldének 100 frtot; 11) a nyugalmazott papok alapjának 100 frtot; 12) a püspökmegyei alapnak 100 frtot; 13) a váci süketnémák intézetének ICO frtot; 14) az országos tébolydának 100 frtot. (Lásd: Egyházi Tudósítások 1842. II. 1. sz.) Sz. E. T. I. 279; II. 220, 293, 326, 327, 350. 1. — Beszélt németül is. — Vis. Can. Rábakethely, 1808. máj. 9.

199. Desics Géza.

Sz. Olaszkán 1871. okt. 4-én lipováczi I). István r. k. tanító és Belkényi Malvin szülőktől. Félsz. 1894. júl. 4-én. Káplán volt Pákán (1894—95), Bánokszenlgyőrgyön (1895 —1896), adm. u. o. (1896), ismét káplán u. o. (Í896—-99), Körmenden (1899. júl.—szept.), Zalaegerszegen (1899. okt.—

1901. márc.), id. adm. u. o. (1901. márc.—jún.), pléb. Bánok-72