Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

moniáriusa volt, az egyházmegyébe ineardinálva azonban' nem lett.

Sz. E. T. II. 35, 223, 396. 1.

192. Déghy István dr.

Sz. Alsólendván 1814. febr. 17-én D. István uradalmi tiszttartó és Rajnis Katalin szülőktől. Félsz. 1837. ápr. 16-án, Káplán volt Lékán (1837—39), tanúim, felügyelő a szemináriumban (1839—41), a történelem és fizika tanára a szombathelyi líceumban (1841—50). 1845-ben megszerezte a bölcselet és a szabad tudományok doktorátusát. A líceum megszűnte után a főgimnáziumban tanított 1854-ig, amikor Szentléránt plébánosa lett. Plébániáját még u. a. évben felcserélte a vépivel. 1874-ben pecöli javadalmas apáttá, 1876-ban szentszéki ülnökké nevezték ki. A vépi plébániáról 1904. júl. 1-én lemondott, nyugalmi éveit Vépen töltötte, ott húnyt el 1906. március 9-én.

Németül is beszélt. Köri. 1906. V. 2267. sz.: „D. I. hosszú életpályáján úgy a tanári, mint a plébánosi tevékenység terén nagy szolgálatokat tett egyházmegyéjének.“ — A szombathelyi főgimn. 1853/54-iki' értesítőjébe értekezést írt e címmel: „A növényi s állati élettanra alkalmazott vegytanból tartott előadások vázlata.“ —• A neves poéta, Rajnis József anyai nagybátyja volt Déghynek. — Sz. E. T. II. 220, 294, 350. 1.

193. Dékány Nép. János.

Sz. Szombathelyen 1757. júl. 18-án D. János és Ferber Julianna szülőktől. A teológiát Bolognában hallgatta. Félsz. 1780. júl. 23-án. Káplán volt Pákán (1780—81), Letenyén (1781—82), pléh. Vasszentmihályon (1782. aug.—1785, máj.), Répceszentgyörgyön (1785. jún.-—1786. márc.), Egyházasrádocon 1786 márciusától 1791-ben beköv. haláláig.

Németül, olaszul, horvátul és franciául is beszélt. — P. L. kurrens1 iratok 1780. szept. 24,- 1785. dec. 2, 3. — Mint subdiaconus vétetett át a zágrábi egyházmegyéből (P. C. 1779. dec. 14.). — P. C. 1791. p. 528.

194. Dékány József.

Sz. Győrött 1728. márc. 4-én D. Ferenc és Magdolna szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Félsz. 1751-ben, Káplán volt Szombathelyen (1751—52), pléb. Kemeneshőgyészen (1752. márc.—1757. szept.), Csényén (1757. okt.— 1766. márc.), Rumban 1766. május 22-től 1783. febr. 22-én beköv. haláláig.

Jeles tehetségű, képzett pap volt, de „perpetuus vagator.“ Szily az 1775-iki egyházlátogatási naplójában sajátkezűleg ezeket írja rólaí

70