Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

docilem se ostendit.“ (Veress i. m. 212. 1.) Hazatérve Zichy F. gróf győri püspök szertartója lett s mint ilyen Szily oldalán munkálkodott. 1773-ban Szany plébánosa lett, 1777. nov. 7-én ti vasvár-szombathelyi székeskáptalan tagjává, pápóci perjellé nevezte ki Mária Terézia. Másfél évig Szilynek oldalkanonokja és irodaigazgatója volt. 1779-ben éneklő-, 1783- ban olvasókanonokká, 1794-ben nagypréposttá lépett elő. Elhúnyt 1797. í'ebr. 23-án.

Jeles tehetsége és családi összeköttetései révén nagy szerepet vitt a vármegyei és társadalmi életben. Fényes karriért futottak meg testvérei is: Lajos, kancelláriai tanácsos, a nádor irodaigazgatója, Ádám, tábornok, a Mária Terézia-rend lovagja, aki 1758-tól 1796-ig jelentős részt vett a monarchia háborúiban, Sándor, a jászkun főkapitány és kir. tanácsos, Ferenc, Vas vármegye első alispánja és József, a helytartótanácsos. A Boros-testvérek sikereinek titka tehetségük mellett az is volt, hogy a jozefinista korszellemmel úsztak s ez által a bécsi udvar előtt annyira kedvesekké tették magukat, hogy II. Lipót a fia számára sajátkezűleg összeállított jegyzéken, melyen Szily, Esterházv egri és Batthyány erdélyi püspökök a fekete listán szerepelnek, a Boros-testvérekről a fehérek listáján a következő szavakkal emlékezik meg: „Les 5 fréres Borocs (sic!), le chanoine, le vicespan, célúi, qui est capitaine des Jazyger, le general et Ladislas le conseiller ... ils sont tous de talent et ce dernier est trés versé dans les affaires d’ Hongrie et surtout dans les affaires de justice, trés honnete a consulter.“ (Mályusz E.: Sándor Lipót fhg nádor emlékiratai. Bpest, 1926. 439. 1.). — Szily nem egyszer szembe került fenti okból a Borosokkal.

Boros István a káptalan részére 600 frtos misealapítványt tett; 1785-ben a szemináriumnak 150 frtot ajándékozott; a gasztonyi tanító javadalmazására 1500 frtos alapítványt tett. Schönvisner (i. m. 365. 1.) felemlíti, hogy Boros a káptalani levéltárnak a káptalanra vonatkozó iratait áttanulmányozta és jegyzeteit vele közölte. A Szily-Boros ellentétre vonatkozólag lásd a káptalan üléseinek jegyzőkönyvét és Szily levelezését Kiss Sándorral. (Családi levelezés. P. L. I. sz. X. f.) —- Sz. E. T. II. 325. 1.

113. Boros József.

Sz. Kemenesszentmártonban 1762. márc. 11-én nemes szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Félsz.

1787-ben. Egy évig a szombathelyi papi otthonban nyert továbbképzést. 1788 nyarán Kemenesszentmárton plébánosa lett s ott működött 1811 augusztusáig, amikor nyugalomba ment. 1824. okt. 24-én Kemenesszentmártonban húnyt el.

Közepesen beszélt németül is. Vis. Can. Kemenesszentmárton, 1801. márc. 4. — P. C. 1824. n. 576.

114. Boros Károly dr.

Sz. Magyarósdon 1812. dec. 15-én rákosi B. László és báró Neszmélyi Klára szülőktől. Kisszeminarista volt. A teo-46