Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

megyében Gabelits uraságnál (1837—39), káplán Káldon (1839. nov.—1841. okt.), Vámoscsaládon (1841. okt.—1852. szept.), Körmenden (1852. okt.—1855. május), pléb. Szepetneken 1855 májusától 1893. március 15-én beköv. haláláig. 1867-ben a letenyei kér. esperesévé és a zalamegyei iskolai tanács tagjává, 1876-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Köri. 1893. VI. 1668. sz.: „A boldogultban az egyház a lelkipásztorkodás terén hosszú éveken át szorgalommal és kitartással munkálkodott öreg szolgáját, hívei pedig igazi jó pásztorukat, bölcs vezérüket vesztették el.“ Az inf.-k kiemelik a hitoktatásban tanúsított rendkívüli buzgóságát, nagy olvasottságát és szíves lelkületét. Németül is beszélt. Szepetneken 110 frtos misealapítványt tett. — Sz. E. T. II. 331. 1.

109. Bondor János.

Sz. Kisunyomban 1737 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Félsz. 1762-ben. Több helyen működött mint káplán és adminisztrátor, de összeférhetetlensége, hanyagsága miatt mindenütt csak rövid ideig. Plébh. volt őriszentpéteren 1767-től 1774-ig, plébh. Kemenesszentmártonban 1774-től 1775 szeptemberéig, amikor Szily mint győri segédpüspök a visitatio canonica alkalmával megfosztja plébániájától, ami ellen Bondor hiába fellebbez Zichy püspökhöz (Szentszéki Itár 1775. okt. 9—10.), Káplán volt Szombathelyen 1777. szept.-től 1778. nov.-ig, amikor a Szilyvel és a szentszékkel szemben tanúsított durvasága és egyéb hibái miatt börtönbüntetésre és az egyházmegyéből való elbocsátásra ítélik (P. C. 1778. nov. 17.). Más egyházmegyében azonban nem kap felvételt, Nagyunyomban él hozzátartozóinál éveken keresztül, itt is sok a panasz összeférhetetlensége miatt, 1784. szept. 14-én újból elbocsátja Szily az egyházmegyéből, de ismét nem kap másutt felvételt, hiába fellebbez a prímáshoz (Esztergom. Hgprímási ltár. Suffraganei. Sabaria. 4—10.). Ezután is Nagyunyomban lakik, sok kellemetlenséget okoz Tapolczay F. kisunyomi pléb.-nak (P. C. 1785. márc. 18; ápr. 1; máj. 21; jún. 7; 1787. nov. 6.). 1788 dec.-ben újra jurisdictiot kap, Pinkaszentkirály (ma: Vasalja) helyi káplánja lesz és több kevesebb békességben él ott 1798-ig, amikor újra csak meg kell fosztani állásától (P. C. 1798. p. 51, 81, .112.). A köv. évben Hosszúperesztegen káplán (1799. aug.—

1801. szept.); 1801-ben a veszprémi egyházmegyébe akar átlépni, de nem nyer felvételt (P. C. 1801. p. 155, 202 ). 1802-től kezdve Körmenden él nyugalomban, 1814. márc.

44