Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

megyében Gabelits uraságnál (1837—39), káplán Káldon (1839. nov.—1841. okt.), Vámoscsaládon (1841. okt.—1852. szept.), Körmenden (1852. okt.—1855. május), pléb. Szepet­­neken 1855 májusától 1893. március 15-én beköv. haláláig. 1867-ben a letenyei kér. esperesévé és a zalamegyei iskolai tanács tagjává, 1876-ban tb. kanonokká neveztetett ki. Köri. 1893. VI. 1668. sz.: „A boldogultban az egyház a lelkipász­torkodás terén hosszú éveken át szorgalommal és kitartással munkálko­dott öreg szolgáját, hívei pedig igazi jó pásztorukat, bölcs vezérüket vesztették el.“ Az inf.-k kiemelik a hitoktatásban tanúsított rendkívüli buzgóságát, nagy olvasottságát és szíves lelkületét. Németül is beszélt. Szepetneken 110 frtos misealapítványt tett. — Sz. E. T. II. 331. 1. 109. Bondor János. Sz. Kisunyomban 1737 körül. A teológiát Győrött hall­gatta. Félsz. 1762-ben. Több helyen működött mint káplán és adminisztrátor, de összeférhetetlensége, hanyagsága miatt mindenütt csak rövid ideig. Plébh. volt őriszentpéteren 1767-től 1774-ig, plébh. Kemenesszentmártonban 1774-től 1775 szeptemberéig, amikor Szily mint győri segédpüspök a visitatio canonica alkalmával megfosztja plébániájától, ami ellen Bondor hiába fellebbez Zichy püspökhöz (Szentszéki Itár 1775. okt. 9—10.), Káplán volt Szombathelyen 1777. szept.-től 1778. nov.-ig, amikor a Szilyvel és a szentszékkel szemben tanúsított durvasága és egyéb hibái miatt börtön­­büntetésre és az egyházmegyéből való elbocsátásra ítélik (P. C. 1778. nov. 17.). Más egyházmegyében azonban nem kap felvételt, Nagyunyomban él hozzátartozóinál éveken keresztül, itt is sok a panasz összeférhetetlensége miatt, 1784. szept. 14-én újból elbocsátja Szily az egyházmegyéből, de ismét nem kap másutt felvételt, hiába fellebbez a prímáshoz (Esztergom. Hgprímási ltár. Suffraganei. Sabaria. 4—10.). Ezután is Nagyunyomban lakik, sok kellemetlenséget okoz Tapolczay F. kisunyomi pléb.-nak (P. C. 1785. márc. 18; ápr. 1; máj. 21; jún. 7; 1787. nov. 6.). 1788 dec.-ben újra jurisdictiot kap, Pinkaszentkirály (ma: Vasalja) helyi káp­lánja lesz és több kevesebb békességben él ott 1798-ig, amikor újra csak meg kell fosztani állásától (P. C. 1798. p. 51, 81, .112.). A köv. évben Hosszúperesztegen káplán (1799. aug.— 1801. szept.); 1801-ben a veszprémi egyházmegyébe akar átlépni, de nem nyer felvételt (P. C. 1801. p. 155, 202 ). 1802-től kezdve Körmenden él nyugalomban, 1814. márc. 44

Next

/
Thumbnails
Contents