Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

1391. Tuifel Ferenc.

Sz. Szombathelyen 1826. okt. 5-én Tuifer (sic!) István és Petanovits Anna szülőktől. Félsz. 1852. szept. 30-án. Káplán volt Pecölben (1852. nov.—1853. ápr.), Nagylengyelen (1853. máj.—1854. ápr.), Rábakethelyen (1854. máj.—

1857. okt.), Baltavárott (1857. riov.—1858. aug.), Zalaegerszegen (1858. szept.—1860. dec.), pléb. Egyházasszecsődön (1860. dec.—1873. márc.), pléb. Rábakethelyen 1873. márc.tól 1880. febr. 29-én beköv. haláláig.

*Tuifer Ferenc 1. Tuifel Ferenc.

1392. Tulok József.

Sz. Vámoscsaládon 1847. máj. 24-én T. József urasági szolga és Tamási Katalin szülőktől. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Félsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt ölbőn (1872—73), prefektus s az erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára a szemináriumban (1873—80), egyben lelkiigazgató (1877—78), pléb. Nagycsákányban 1880. márc.-tól 1907-ig. 1890-ben kér. esperessé és tanfelügyelővé, 1902-ben tb. kanonokká neveztetett ki. 1907-ben székesegyházi kanonok, u. a. évben pápóci perjel, 1908-ban bihari c. apát, 1912-ben őr-, 1916-ban éneklő-, 1917-ben olvasókanonok lett. 1921. jún. 11-én hunyt el.

Köri. 1921. VIII. 3255.: „Egyenes jellemével, feddhetetlen papi életével és paptársai iránt tanúsított szeretetével mindenkinek becsiilését érdemelte ki.‘‘ Nagycsákányon 400 K-s misealapítványt tett. U. o. plébánossága idejében megnagyobbította a templomot és a régi iskolára emeletet huzatott; kérelmére a kegyúr új plébániai és tanítói lakot építtetett. — Sz. E. T. H. 245, 294, 328, 329, 331. 1.

1393. Turcsányi Sipos József.

Sz. Zalaegerszegen 1904. márc. 15-én T. S. József törvényszéki tanácselnök és Mayer Stefánia szülőktől. Félsz. 1934. jún. 24-én. Alsóbagodi káplán 1934. szept. óta.

1394. Tüli Géza.

Sz. Farkasdifalván 1881. márc. 17-én T. Ignác és Gmeindl Teréz földműves szülőktől. Félsz. 1905. jún. 27-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1905. okt.—1906. okt.), Bántornyán és Incéden (1906), Szentsebestyénen (1906—7),

437