Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

káplán Zalalövőn (1931. szept. 1.—1933. jan. 20.), káplán Alsóbagodon (1933. jan. 20.—szept.), plébh. Rédicsen 1933. nov. 1. óta.

Résztvett a világháborúban. — Sz. E. T. II. 433. 1.

*Tóth Ádám.

A veszprémi egyházmegye papja volt. Az 1778-iki esp. informatio szerint Meszlenben élt, magyarul és horvátul beszélt, de nem volt gyóntatási joghatósága. Az 1786-iki összeírás szerint Csémben »élt, de a lelkipásztorkodásban nem vett részt. Az 1793-iki piapi névtár szerint Pinkamindszenten tartózkodott, az

1802. évi már nem említi. Az 1793-iki névtár kifejezetten felemlíti, hogy a veszprémi egyházmegye papja.

P. L. k. i. 1788. márc. 8.

1355. Tóth Ádám.

Sz. Sopronnémetiben 1748 körül nemes szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Félsz. 1772 körül. Káplán volt Vámoscsaládon (1772—74), karkáplán Szombathelyen (1775 —86), pléh. Vasszécsenyben (1786—1804), pléh. Rábahidvégen 1804 augusztusától 1830. dec. 9-én beköv. haláláig. 1810- től a szombathelyi alsó kér esperese, 1827-től tb. kanonok és szentszéki ülnök volt.

Németül is beszélt. Példás életű pap volt. Somogy püspök 1810-ben 8 folyamodó közt a 3-ik, 1812-ben 13 közt a 3-ik helyen terjesztette fel kanonokságra s így jellemezte: „Vita exemplaris et in parochialium obligationum adimpletione indefessi conatus, opera praeterea occasione aedificati Seminarii impensa et in conficiendis annue Directoriis adhibita diligentia merita ejus testantur. Assiduus est in laboribus, patiens in adversis.“ —• P. C. 1830. n. 721. — Sz. E. T. II. 330.1.

1356. Tóth Antal.

Sz. Szombathelyen 1819. ápr. 18-án T. Mihály és Lévay Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Félsz. 1842. júl. 20-án Sztankovits János győri püspök által. Káplán volt Nicken (1843. ápr.—1844. máj.), Tömördön (1844. máj.—1845. ápr.), Táplánfán (1845—46), Alsólendván (1846—49), Szentgyörgyvölgyén (1849. febr.—1851. júl.), Alsólendván (1851. júl.—1852. okt.), Kőszegen (1852. okt.— 1855. szept.), pléb. Pápócon 1855. szept.-tői 1877. dec.-ig. Ekkor nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt 1878. szept. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. — Sz. E. T. II. 370. 1.

426