Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

23-án. Tanúim, felügyelő volt a szemináriumban (1818—19), az erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára u. o. (1819—36). 1836-ban a pesti egyetem tanára lett. 1831-ben a M. T. Akadémia r. tagjává választotta, 1840-ben nagyváradi kanonok lett. 1859. nov. 4-én Nagyváradon hányt el.

Guzmics Kazinczyhoz írt levelében így jellemzi Sz.-t: „Szép tűzű, fáradhatatlan szorgalmú és sokat ígérő tehetséggel sokat győző egyházi férfiú.“ (Kazinczy levelezése XXII. k. 409. 1.) — Az Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi Sz.-nak értékes kéziratait. — Wurzbach i. m. 42. k. 182—3. 1. —• Sz. E. T. 1. névmutató. — Képe u. o. II. 399. 1., aláírása I. 363. 1.

1291. Szilcz (Silcz, Szylcz) Károly.

Sz. Nikiesz (Nikicsz?) nevű helységben (Horvátország, Zágráb vm.) 1737. máj. 7-én Sz. István és Fecherer Borbála nemes szülőktől. Atyja supremus belli commissarius volt, Esztergomból, anyja pedig Bécsből származott. 1753. okt.

18-án beöltözött a kegyes-tanítórendbe, 1755. nov. 25-én fogadalmat tett Debrecenben. Félsz. Nagyszombatban 1760. szept. 21-én br. Révay Pál által. A noviciátus elvégzése után Debrecenben tanított (1756), majd Nyitrán filozófus (1757— 58) és teológus volt (1759—60). Ezután tanított Debrecenben (1761), Magyaróvárott (1762), Nyitrán (1763), rendfőnöki titkár volt (1764), gróf Erdődy János fiának nevelője (1765 —67), Vácon a Theresianum tanára (1768), majd gróf Esterházy Ferenc kancellár fiának nevelője 1769-től 1779-ig. XIV. Kelemen pápa dispenzációja alapján világi pap lett; először a rátóti prépostságot, majd 1779-ben a jáki apátságot, 1782- ben pedig a szombathelyi kanonokságot nyerte el. 1785. máj.

21-én hányt el, a jáki apátsági templom sírboltjába temették.

Reinhold Taute szerint tagja volt a monyorókeréki szabadkőműves páholynak (Sz. E. T. I. 105. 1.). — Három javadalma dacára is nagy adósságok hátrahagyásával húnyt el. — P. L. k. i. 1785. jún. 7, 14, aug. 10, 22, 28; 1786. jan. 1, jún. 25, 31, aug. 29. — Széchenyi M.: A jáki apátság története. Bpest, 1901. 53—55. 1. — Sz. E. T. I. 105; II. 324, 325, 329.1.

1292. Szilner József.

Sz. Magyarkanizsán 1863. febr. 10-én Sz. Emil asztalos és Haller Jozefa szülőktől. Félsz. 1889. júl. 19-én. Káplán volt Salomvárott (1889. aug.—1891. júl.), Kerkaszentmiklóson (1891. aug.—1892. szept.), a Kelcz-AdélíTy árvaház segédgondnoka (1892. szept.—1893. jún.), adni. in spiritualibus

407