Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

és hathatós szellemi fegyverekkel jól felszerelve sietett a zöld asztalhoz .. . Igazán példaképe volt a hű, gondos, szeretetteljes lelkipásztornak ... A társas életnek sok ártatlan örömétől is önként visszavonulva, életének legnagyobb részét olvasás-, írás-, imádkozással töltötte . . . nemcsak kiadott munkái, hanem a tudományok legkülönbözőbb ágaiból szinte félszázadig gondosan gyűjtött jegyzetei és hivatási körébe vágó dolgozatai fönnen hirdetik egyházilag munkás életét.. . Mi nem ismerjük még Szombathelyt, de azért ép oly kegyelettel vagyunk iránta eltelve, mint más katolikus és irodalmi műveltség szempontjából emlékdús helyek iránt. És hogyne érezne így bármely művelt katolikus, hacsak Somogy Lipót püspökről hallott és olvasott valamit? Hát a többi édes név, melyek Magyarország egyik Weimar-jává tették Szombathelyt? A két Szaniszló, a két Szenczy, a Szilasyak, Bitniczek, Nagy Jánosok stb?! Mindezeknek Szombathely volt dajkájok, vagy legalább életpályájuk legszebb korszakainak boldog tanúja.“ — Religio, 1862. II. 284. s köv. 1, -— Magyar Sión, 1863. 74 s köv. 1. — Sz. E. T. 1. névmutató.

1257. Szatlmayer János.

Sz. Kenyériben 1865. máj. 29-én Sz. János kántortanító és Komondi Ágnes szülőktől. Félsz. 1887. okt. 19-én. Káplán volt Salomvárott (1887. okt.—1889. júl.), adni. Püspök tamásiban (1889. aug.—szept.), Vásárosmiskén (1889. okt.—dee.), adm. Nicken (1890. jan.—1895), pléb. u. o. 1895- től 1926. máj. 4-én beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 345. 1.

1258. Szedlacsek Tamás.

Sz. Freibergben (Morvaország) 1750 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Félsz. 1774 körül. Káplán volt Incéden 1 évig és 8 hónapig, pléb. Vaskeresztesen 1777. jún.-tól 1782. okt. 25-én beköv. haláláig.

Csehül, horvátul és németül is beszélt. — Vis. Can. Vaskeresztes, 1779. szept. 4—6. —• P. C. 1782. p. 473, 665, 667, 759.

1259. Szedmák Lajos.

Sz. Szombathelyen 1858. szept. 6-án Sz. Ferenc vármegyei hajdú és Lajkó Borbála szülőktől. Félsz. 1881. júl.

ll-én. Káplán volt Répceszentgyörgyön (1881. aug.—1883. szept.), Felsőpatyon (1883. szept.—1885. ápr.), Zalaegerszegen (1885. máj.—1889. febr.), Szentgvörgyvölgyén (1889. í'ebr.—1890), adm. Szarvaskenden (1890. okt.—1892. szept.), plébh. Kemenesmihályfán 1892-től 1908. jan. 1-én beköv. haláláig.

396