Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

Pinkafőn (1891—92), közben id. kisegítő volt Pásztorházán, plébh. Strémben (1892—1901), pléb. u. o. 1901. jún.-töl 1926. júl. 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

1089. Rosenberger György.

Sz. Németujvárott 1800 körül zsidó vallású szülőktől. Neve Wolfgang volt. Megkereszteltetett Kőszegen, mint a Kelcz-Adélffy árvaház növendéke 1808. ápr. 16-án. A ker eszt - ségben nyerte a György nevet. Várady József igazgató, a későbbi nagyprépost keresztelte, a keresztatyai lisztet Legáth György pinkakertesi pléb. töltötte be. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Félsz. 1825. dec. 26-án. Nevelő volt Sknblics Alajosnak, Zala megye főjegyzőjének gyermekei mellett Zalabesenyőn (1825—27), majd káplán Pinkafőn (1827—28), Gyanafalván (1828—29), Alsóságon (1829. júl. —nov.), adm., majd pléb. Boncódföldén 1829. nov. 4-től

1844. aug. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. —> Vis. Can. Gyanafalva, 1829. jún. 15; Boncódfölde, 1830. jún. 22. — R. Gy.-el együtt keresztelték meg öccsét, Lázárt, aki a keresztségben a József nevet kapta; keresztatyja Nagy József nagyprépost volt. R. József 1817-ben a sz. Benedek-rendbe öltözött be s mint pannonhalmi perjel hunyt el 1855. dec. 28-án (Sörös P.: A pannonhalmi főapátság története. VI. k. 1085. 1. Bpest, 1916.).

1090. Rosenblüh Antal.

Sz. Zalaapátiban 1850. máj. 5-én R. Antal uradalmi kovács és Wanits Magdolna szülőktől. A gimn. VII—VIII. osztályait mint kisszeminárista végezte. Félsz. 1874. júl. 12-én. Káplán volt Kőszegen (1874. dec.—1881. ápr.), pléh. Vasjobbágyiban (1881. ápr.—1886. szept.), pléb. Tápián fán (1886. szept.—-1929). 1929-ben nyugalomba ment, Alsóságon élt 1930. jan. 31-én beköv. haláláig. 1902-től 1925-ig a szombathelyi alsó kér. esperese volt, 1916-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Németül is beszélt. — Köri. 1930. VI. 707.: „A megboldogult tisztalclkű, buzgó pap volt, aki makulátlan papi élete., nagy műveltsége és nemes szíve folytán köztiszteletnek örvendett. Egyházmegyém egyik nesztora volt, aki több mint félszázadon keresztül hűen és kifogás nélkül szolgálta egyházmegyémet. Papjaim közül mint káplánok sokan érezték a jószívű principális atyai szeretetét és épültek példáján.“' — Sz. E. T. II. 331, 332. 1.

344