Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

7 hétig, Pinkafőn 4 évig és 3 hónapig, pléh. Öriszentmártonban 1800-tól 1827. márc. 22-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. — Vis. Can. öriszentmárton„ 1812. szept. 17. — U. o. 52 frtos misealapítványt tett. — P. C. 1827. n. 189.

795. Magyarász Nándor.

Sz. Sárvárott 1842. július 12-én M. István polgár és Gál Rózsa szülőktől. Félsz. 1869. dec. 28-án. Káplán volt Felsőpatyon (1870. febr.—1876. szept.), Szombathelyen (1876. okt.—1878. aug.), hitoktató Szombathelyen (1878. szept.— 1880. nov.), pléh. Jákon 1880. nov. 12-től 1916. január 13-án beköv. haláláig. 1904-ben szentszéki tanácsossá neveztetett ki.

Jákon új iskolát építtetett, megalakította a Tűzoltó Egyesületet, a Rózsafüzér- és Jézus Szívé-társulatot. Szentmisére 200 K-s alapítványt tett. — Sz. E. T. II. 360. 1.

796. Máhr József.

Sz. Sorkipolányban 1797. okt. 21-én Már (sic!) József és Sági Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Félsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1821. január—1822. febr.), Jánosházán (1822. márc. —1827. aug. 1.), közben adminisztrálta az ostffyasszonyfai plébániát (1823. aug.—okt.); 1827-ben elnyerte a szentkirályi plébániát és ott munkálkodott 1848. febr. 19-én beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. Szentmisékre 105 frtot hagyott. — Vis. Can. Szentkirály, 1841. május 27. — A kolerajárvány idején önfeláldozással teljesítette lelkipásztori kötelességeit.

797. Maicz Antal.

Sz. Kőszegen 1842. július 6-án M. József és Laasz Katalin szülőktől. A gimn. VII—VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte, teol. tanulmányait a bpesti egyetemen mint a közp. papnevelde növendéke. Félsz. 1865. július 25-én. Káplán volt Szombathelyen (1865. aug.—1866. aug.), tanúim, felügyelő a szemináriumban (1866. szept. 1.—1869), id. adm. Vasalján (1869. febr.—júl.), teol. tanár és egyidejűleg főgimn. tanár (1869. szept.—1878. május), plébános Pápócon (1878. május 20.—1912. július 31.), 1912. aug. 1-én nyugalomba ment, 1919. febr. 15-én elhúnyt. 1873-ban szentszéki tanácsossá neveztetett ki.

253-