Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

üdvözölte az új főpásztort. Felemlítette azon gyengéd viszonyt, amely az új főpásztor és közte régóta szövődött; valamint egykor sz. Bernát tanítványának, pisai Bernátnak, római pápává történt megválasztásán nagy örömet érzett, úgy neki is ama ritka szerencse jutott, hogy egykori tanítványát mint főpásztorát mutathatja be az ideiglenesen gondjaira bízott megyei papságnak. Karácsony éjjelén a matutinum éneklése után az éjféli miséhez akarván öltözködni, testének jobb felét szélhüdés érte s egyheti szenvedés után, dec. 31-én lelke az örökkévalóságba költözött.

„Életén a jámborság és jótékonyság szövődött keresztül. Alapos tudományos ismeretei, egyházi férfiúhoz illő nyájas társalgási modora, de különösen a szegények iránti jótékonysága által mindenkit lekötelezett. Ősz fürtéi alatt fiatal jámborság, férfias életerő mutatkozott, a közjóért lángoló szíve csak mások boldogságán örült és szerencsétlenségén szomorkodott, arcát az irigység, rágalom vagy gúny árnyékától elborulni senki sem látta. Élete közkincs, halála általános veszteség.” Religio 1854. I. f. é. 4. sz.

Frankenbuirg Adolf ekként emlékezik meg Lakyról: „Legkedvesebb tanítóink Laky Károly és Bitnicz Lajos urak voltak. Az első a természet- és gazdasági tannak professzora volt: friss és egészséges humorral fűszerezett előadásai sok élvezetet nyújtottak, midőn más részről igazi magyar jószívűsége s nyájas bánásmódja bizonyos patriarchális viszonyt fűzött közte s tanítványai közt, mely annál szorosabb volt, minél őszintébb tiszteleten és hajlandóságon alapult.“ (Őszinte vallomások. Pest. 1869. II. 107. 1.)

Egy másik, nem kevésbbé neves tanítvány, pilisi Ney Ferenc így ír egykori mesteréről: „ .. . Még most is hallom élénk előadásod elragadó szavait, még most is látom a nemes tüzet, mely egész valódat átvillanyozá, látom az öröm szikráit, mely szemedben felragyogott, midőn a természettan szépségeivel, a természeti erők csodás titkaival megismerteted hallgatóidat s észrevevéd azt az emelkedő figyelmet, a fokozódó érdeklődést, az örömtelt meglepetés megnyilvánulásait. Újra meg újra átérzéd azon boldog perceket, melyek a tudomány első küszöbén magadat is megörvendeztetének ifjú éveidben, hallgatóságoddal együtt visszaifjodtál, — örvendezél, hogy megértették, hogy veled érzik azt, amit te érzél; — fenséges vala ilyenkor tekinteted..(Családi Lapok 1854, 1.1.) — Religio 1854. I. f. é. 45. sz. — Sz. E. T. 1. névmutató. — P. L. k. i. 1852. m 446.

743. Lancsics Mihály.

Sz. Toronyban 1743. dec. 2-án L. József és Kos Katalin nemes szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Félsz. 1768-ban. Káplán volt Bősárkányban félévig, Iváncon 13 hónapig, Kőszegen (1771. jan.—márc.), Sárvárott

238