Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)
Irodalom - Rövidítések
választotta. 1849-ben lemondott plébániájáról és Rábakeresztur plébánosa lett, 1870-től egyben a szenteleki kér. esperese és tanfelügyelője volt. 1878-ban Rohonc plébánosa lett s ott működött 1885. dec. 20-án beköv. haláláig. 1877-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Buzgó lelkipásztor volt. Német nyelven is Beszélt. 544. Káncz György Ferenc. Sz. Vasvörösvárott 1812. dec. 1-én K. József és Mária szülőktől. Atyja a vasvörösvári uradalom számvevője volt. A keresztszülői tisztet gr. Erdődy György és neje töltötték be. Félsz. 1835. dec. 8-án. Káplán volt Alsóbeleden (1835—36), Gyanafalván (1836—44), plébános Pornóapátiban (1845. jan.—1846. jún.), Alsóbeleden 1846. júniustól 1895. aug. 11-én beköv. haláláig. 1873-tól a németújvári kér. esperese volt 1883-ig, mely évben az esperesi tisztről előrehaladott korára való hivatkozással lemondott. 1876-ban tb. kanonokká neveztetett ki. Buzgó lelkipásztor volt. Német nyelven is beszélt. — A püspöki iskolának 1874-ben 100 irtot adott. — Sz. E. T. II. 331. 1. 545. Kanics Vincze. Sz. Horvátnádalján 1860. júl. 7-én K. János és Kovács Teréz földműves szülőktől. Félsz. 1884. máj. 18-án. Káplán volt Szenteleken 1884-től 1888. aug.-ig, amikor elhagyta az egyházi szolgálatot, megnősült és a MÁV szolgálatába lépett. Mint nyugdíjas MÁV felügyelő Budapesten él. Horvátul és németül is beszél. 546. Kántor János. Sz. Sopronkövesden 1761. febr. 12-én K. István és Szentgróti Éva szülőktől. A teológiát a budai és a pozsonyi szemináriumban tanulta. Félsz. 1784. május 2-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1785. szept.—1788. május), Bánokszentgyörgyön (1788. május—1790. dec.), Sárvárott (1790. dec.—1791. jún.), Zalaegerszegen (1791—92), pléh. Nován 1792. június 26-tól 1826. nov. 9-én beköv. haláláig. Az alsólendvai kerületnek esperese volt. Németül is beszélt. — Vis. Can. Nova, 1811. máj. 25. — P. C. 1826. n. 558. — Az inf.-k buzgó, lelkiismeretes papként dicsérik. — Sz. E. T. II. 1742. 1. 12 177
