Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

489. Huszár József.

Sz. Kisbajcson (Nagybajcsi plébánia, Győr vm.) 1783, inárc. 31-én H. György és Tolnay Judit nemes szülőktől. Félsz. 1809. szept. 10-én a székesegyház Sz. Mihály kápolnájában. Káplán volt Salomvárott (1810. márc.—aug.), Nyőgéren (1810. aug.—1811. szept.), Csesztregen (1811. szept.—1818. júl.), plébh. Egyházasszecsődön 1818. július 27-től 1841. dec. 8-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Egyházasszecsőd, 1831. jún. 15. — Németül is beszélt,

490. Huszár Mihály.

Sz. Vasalján 1874. július 28-án H. Lőrinc és Egyed Anna földműves szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Félsz. 1897. július 11-én. Káplán volt Vámoscsaládon (1897. aug. 8.—1901), id. adm. u. o., majd Répceszentgyörgyön (1901), káplán Kőszegen (1901. júl.—

1908. febr.), Szombathelyen (1908. márc.—1909. nov.), plébh. Salomvárott (1909. nov. 24.—1911. jún.), pléh. Rábakovácsiban (1911. július—1918. dec. 31.). 1919 óta pléb. és kér. esperes Sárvárott, 1921 óta bihari c. apát, 1926 óta országgyűlési képviselő.

A sárvári templomot miagyobbította, a vitás iskolaügyeket rendezte, több hitbuzgahni és társadalmi egyesületet alapított és vezet. Különböző alkalmakon tartott szentbeszédeit és politikai beszédeit a hírlapok közük, melyekben több cikke is megjelent. Egész vagyonát szegények és hadiárvák javára hagyta alapítványkép, sajnos, az egyetlen „Szent Antal szegényházion kívül a devalvatio folytán elveszett. (Értéke kb. 60.000 K volt.) — Sz. E. T. II. 355. 1.

491. Huszty István.

Sz. Zalaszentgróton 1765. dec. 1-én Huszti István (más nevén: Gerencsér) és Horváth Julianna szülőktől. Teol, tanulmányait a pozsonyi ált. papnevelőben és Szombathelyen végezte. Félsz. 1791. aug. 28-án. Káplán volt Gyanafalván (1791—92), Incéden (1792), Felsőőrön (1792—93), Lentiben (1793. júl.—1795. szept.), Szombathelyen (1795. szept.— dec.), pléb. Köveskuton 1796. jan.-tól 1837. jan. 5-én beköv, haláláig.

Vis. Can. Salfa, 1815. június 7. — Jámbor, tudományszerető1

lelkipásztor volt. — Németül is beszélt.

160