Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

421. Henits János.

Sz. Horvátnádalján 1751. jún. 20-án H. Antal és Katalin szülőktől. Teol. tanulmányait Győrött és Budán végezte. Szily püspök vizitáeiós kőrútján szentelte pappá, 1778. szept. 6-án Felsőszentbenedeken a subdiaconátust, szept. 8-án Muraszombatban a diaconátust, szept. 13-án Felsőlendván a presbyterátust adta fel neki. Felszentelése után még egy évet töltött a budai szemináriumban. Káplán volt Szepetneken (1779. okt.—1781. okt.), Lendvavásárhelyen (1781. okt.—dec.), plébános Nádasdon 1782. januártól 1791, január 14-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. —■ P. C. 1791. p. 328.

422. Herczeg György János.

Sz. Nagyszombatban 1745. nov. 1-én. A Jézus-társaságnak volt tagja. A Társaság feloszlatása után az esztergomi egyházmegyébe lépett, mint pazmanita fejezte be teológiai tanulmányait és 1774-ben szenteltetett pappá. Káplán volt Nemcsényben (1774—75), pléb. Nagy-Hinden (1775—79). 1780-ban Sz. Benedek-rendjébe lépett be, ott nyerte a János szerzetnevet. ,4 bakonybéli apátság feloszlatása után a szombathelyi egyházmegye tagja és Karakó plébánosa lett. Ott munkálkodott 1789. áprilistól 1793. március 22-én beköv. haláláig.

Németül és tótul is beszélt. — Inf. Karakó, 1792: „Zelose satisfacere conatur officio, sed nimia corporis gravitas obstaculum est.“ A pannonhalmi főapátság története V. k. (Bpest, 1907) 674, 748. 1. — A bakonybéli apátság története II. k. (Bpest, 1904) 208, 406, 416, 432, 453—4. 1. — P. C. 1793. p. 541.

423. Herczeg János.

Sz. Pinkócon 1889. jan. 3-án H. József és Radakovits Terézia földműves szülőktől. A teol. I—II. évfolyamait Szombathelyen, a III—V. évfolyamokat a budapesti egyetemen végezte, ahol 2 szigorlatot tett. Félsz. 1914. jún. 27-én. Káplán volt Rohoncon (1914—16), a világháborúban a IV. cs. és kir. lovashadosztály lelkésze volt s a II. oszt. lelkészi érdemkeresztet és a II. oszt. tiszti vöröskereszt kitüntetést nyerte elismerésül (1916—18), a szemináriumban lelkiigazgató, vicerektor, a püsp. szentszéken jegyző, közben a szemináriumi tanítás szünetelésének évében (1919. szept.—1920. jún.) a leánygimn. hittanára volt. 1920 végén Pinkakertes

139